LELKIPATIKA

6 jel, hogy kisebbségi komplexusban szenvedsz - Csak úgy kezelheted, ha beismered!

Szerző:

Szabó Anna

A kisebbségi komplexus nem válogat, még a sikeres embereket is meggyötörheti. Ám az önértékelés hiánya a legtöbb esetben nem tudatos, éppen ezért sokan pótcselekvéssel kompenzálják. Ám nem egy legyőzhetetlen állapot, ugyanis ha valaki felismeri, elfogadja, majd tudatosan kezd ellene tenni, akkor nagyon is levetkőzheti. Vajon te is kisebbségi komplexusban szenvedsz? Ebből a 6 jelből kiderül!

A kisebbségi komplexus nem csak rád van hatással, hanem kihat a kapcsolataira is. Ugyanis az elszenvedője állandóan ellentmondást érez valós és képzelt énképe között. Kialakulásának számos oka lehet kezdve a lelki eredetű fejlődési zavartól, a neveltetési problémákon át egészen az ideális személyiség elérhetetlenségéig.
Másfelől a kisebbségi érzések időnként természetes kísérői az énfejlődésnek, főleg a fiatalok esetén, akkinek először meg kell tanulnia világosan megkülönböztetni magukat a szüleiktől, és felfedezni saját lényüknek egyediségét.

Az egészséges önértékelés segítségével észleljük és elfogadjuk önmagunkat anélkül, hogy szükségét éreznénk a másokkal való összehasonlításnak, illetve annak, hogy folyamatosan értékeljük önmagunkat és másokat.

Ebből a 6 jelből pedig az derül ki, hogy vajon te is az elszenvedője vagy-e és mint látni fogod egyik tünet szüli a másikat és sok össze is függ egymással, amiből egy újabb probléma virágzik!

5-6. Nem vagy elégedett magaddal + Egoizmussal, szenvedélybetegséggel, vagy adakozással kompenzálsz

Nem tetszik sem a külsőd, a hajad, a hangod, de a munkád, az egész életed sem? Az olyan dolgok is kisebbségi érzést keltenek, mint a testi vagy szellemi fogyatékosság, a munkanélküliség, és az egyéb olyan dolgok is, amikről mondjuk nem tehetsz, viszont nem bírod elfogadni önmagadat, főleg akkor ha a társadalomtól negatív visszacsatolást kapsz.
Sajnos ebben az esetben – és általában a kisebbségi komplexus szenvedőinél – fellép a kompenzálni vágyás, avagy a tüneti kezelés, hogy elnyomják az érzéseiket, a fájdalmukat. Ezzel csak azt érik el, hogy bár elnyomják a nemkívánatos érzéseket, de vele együtt az egész érzelmi világunkat eltompítják, és hamarosan nehezünkre esik majd az érzéseinket felismerni. Akárcsak az önbizalomhiányukat. Akkor jön a pótcselekvés, az alkoholizmus, illetve más szenvedélybetegségek, agresszivitás, intolerancia és így tovább.
Mások azzal kompenzálnak, hogy teljesen ellentétesnek mutatkoznak, mint amilyenek valójában és a problémájukat okozza. Vagyis ha kicsiknek és jelentéktelennek érzik magukat, egoistának és arrogánsnak mutatkoznak. Aki csúnyának érzi magát, túl hiú lesz. Aki úgy érzi nem érdemel szeretetet, szerelmet, azokból gyakran könnyűvérűeknek lesznek. Aki butának érzi magát, az okoskodni fog. Az egyik legrosszabb talán az, mikor valaki gyengének és annyira kicsinek érzi magát, hogy zsarnokoskodni, uralkodni kezd mások felett, terrorizálva őket, mindemellett, hogy fukak és önző lesz.