1. A gyógyító

A lélektípusok közül leginkább a gyógyítóra igaz, hogy szüksége van embertársaira. És rá is ugyanígy szükségük van másoknak. A gyógyító akkor boldog, kiteljesedett és megelégedett, ha érzi, hogy mások igénylik és elfogadják a segítséget. Az érzékenységnek, a melegségnek és a biztonságnak, amelyet nyújtani tud, éltető ereje van. Akár egy verőfényes tavaszi napnak, amely pozitívan hat a betegekre és a gyengékre, az elesettekre és a lábadozókra.

Nehéz, ha a gyógyító nincs tudatában kisugárzásának, nem becsüli meg, pontosan azért, mert amit tesz, az nem követel tőle sem erőfeszítést, sem áldozatot. Az a gyógyító viszont, aki tisztában van értékeivel, az anyára emlékeztet.

A gyógyító közelséggel és meghittséggel képes másokat megajándékozni. És amit ad az embereknek, azt ajándéknak is kell gondolnia. Ha érzelmileg vagy materiálisan elszegényedik, nem tud többi nagyvonalúan adakozni. Ekkor már ő maga szorul segítségre.