Az Apolló 11 eltűnt szalagjai

A 20. század legnagyobb elért eredménye, mikor az Apolló 11 holdraszállt. Mindenkit magával ragadott Neil Armstrong 1969. július 20-ai lépései a Holdon. Csakhogy ezek a felvételek csupán reprodukciók. De mi történt az eredeti, kiváló minőségű felvételekkel?

Igen, az volt a lényeg, hogy mikor leszállnak és Neil kilép a kavicsos Holdra, akár az életük árán, de rögzítsék. Meg is történt.
A technológia, amit a NASA emberei használtak az ún. SSTV volt, ám annak adása, sugárzása összeegyeztethetlen volt az akkori amerikai háztartásokban levő tévékkel. A korabeli televíziós felvétel, annak minősége borzalmas volt. Érhető is, mivel a képet egy fekete-fehér monitorra irányított kamera készítette. Vagyis olyan, mintha egy fényképről készült fénykép lenne.
Ugyan az űrhajósok eredetileg egy nagyfelbontású felvételt sugároztak a Földre, amit egyedül a kaliforniai Goldstone-ban, az ausztráliai Honeysuckle Creek-ben, és az ugyancsak ausztráliai CSIRO Parkes vevőállomás személyzete láthatott. De ez is sokat vesztett az eredeti részletességéből, mivel az asztronauták 10 képkocka/másodperc sebességgel sugározták az adást. Utána ezt a tévés bemutatáshoz 60 képkocka/másodpercre kellett konvertálni az állomásoknak, akik aztán ezt továbbították Houstonnak. Vagyis amit a lakosok láthattak a tévében az egy nagy… semmi volt.

A tekercsek, amiken az eredeti felvételek voltak, varázsütésre eltűntek a NASA archívumában.

Mindenestre aktívan folyik a keresés az állomásokon és a lehetséges a NASA levéltárában, ugyanis a megkerült felvételek digitalizálása során sokkal jobb minőségben nézhetnénk meg a holdraszállást. Ha nem károsodtak annyira a mágnesszalagok, hogy ez ne jöhessen össze.