Scarlet története – A vakító fény

Volt egy szokatlan látogatónk karácsony napján, 2008-ban és biztos vagyok benne, hogy nem a Mikulás haladt el a Bloomingtoni, Indiana állambeli házam fölött. Tehát meg volt az ajándékozás és a karácsonyi vacsora, majd mindenki távozott délután 5-kor, kivéve a húgom és a sógorom, akik velünk élnek. Este mindenki lefeküdt aludni.

Bementem a szobámba kutyámmal, Toby-val, és becsuktam az ajtót. Épp csak szunyókáltam, amikor hallottam, hogy zörög a kilincs az ajtómon. Vártam néhány másodpercig, mert azt hittem, hogy a húgom vagy sógorom jött valamit kérdezni, de mégsem. Már majdnem este 7 volt, ezért a hálószobám koromsötét volt. Égve hagytam világítást a konyhában és a fürdőszobában, és volt egy kevés sok karácsonyi fény a nappaliban, így volt elég világítás a folyosón is ahhoz, hogy lássak, ha kimegyek.
Már éppen álomra akartam hajtani a fejemet, mikor egy rendkívül erős fény áradt be az nyitott ajtón át. Beárnyékoltam a szememet, de néhány pillanat múlva a fény azonnal eltűnt, és hallottam, hogy a hálószobában az ajtó bezáródik. Meggyújtottam a kislámpámat, de senki nem volt a hálószobában, kivéve engem és Toby-t. Toby leugrott az ágyról, és az ajtóhoz ment. Eleinte meg voltam ijedve, mert Toby egy holland juhászkutya, mert jól képzett, kiváló házőrző és bizonyítottan alkalmas a személyi védelemre.
Mivel Toby már fent volt, úgy döntöttem kimegyek vele. Benéztem a testvéremékhez is, akik már aludtak. Toby a nappaliba kísért, ami üres volt. Közben azon gondolkodtam, hogy mi lehetett az a nagy reflektorfény az szobámban? Majd belegondoltam, hogy mikor először mentem lefeküdni, hogy igazán élvezetes karácsony este volt, de ez sokkal jobb lett volna sokkal, ha az anyám és a testvérem is velünk van. Aztán az ugrott be, hogy csak nem a bátyám szelleme nézett be hozzám, aki még gondol rám és jött boldog karácsonyt kívánni?