Atlantisz

Atlantisz a neve annak a legendás szigetnek, illetve kontinensnek, amely Platón szerint egy titokzatos természeti katasztrófa következtében süllyedt el. A híres görög filozófus szerint Héraklész oszlopaitól nyugatra feküdt, de hogy hol voltak ezek az oszlopok, azt senki sem tudja pontosan. Az Atlantisz-kutatók többsége szerint a Gibraltári-szorosról van szó. A filozófus Poszeidón birodalmaként írja le a titokzatos kontinenst, aki a halandó Cleito-val esett szerelembe, elsőszülött fiuk pedig megörökölte a birodalmat, és ez az öröklődés sokáig így folytatódott. Ezt a történetet Szolóntól ismerte, aki egyiptomi utazásakor az ottani Szaisz papoktól hallott a feljegyzések szerint előtte 9000 évvel történt hanyatlásokról. Ez a hatalmas sziget hirtelen pusztult el: „… egy súlyos nap és éjjel… a tengerbe merülve eltűnt.”

Atlantisz fővárosa csodálatos és óriási város volt, hatalmas tengeri kikötővel, amelynek védelmi rendszere néhány koncentrikus körből, valamint hasonló magas acélfallal körülvett csatornákból állt. A hadak számára bevehetetlen, azonban nem a támadhatatlan a természeti erők számára: egy özönvíz elsüllyesztette az óceán mélyére. Atlantisz elpusztulása következtében a szövetséges tartományok elvadulnak, és ezek romjaiból születnek meg a ma ismert kultúrák. Ennyit ír Platón Atlantiszról. A XVI. században megfogalmazódott a Kolumbusz Kristóf által felfedezett dél-amerikai kultúra lehetséges atlantiszi eredete. Ennek a kultúrának a legendáiban szerepel egy hatalmas özönvíz, amely kb. abban az időben lehetett, amelyben a görög filozófus is elhelyezi az általa elmesélteket.