Karin Svensdotter

1656-ban járunk, a Västra Härad boszorkányperek idején, Småland-ban Svédország erdőkkel borított kis falujában. Itt élt egy szobalány, Karin, aki azt állította, hogy hét gyermekének apja nem más, mint maga a Tündérek Királya. Egy gyönyörűséges férfi, aki aranyszínű ruhát viselt és a Grönskulle hegynél találkozott vele, ahol másokkal énekelt és táncolt. A férfi Älvakungen-nek (Tündérek királya) nevezte magát vagy Älven-nek (tündér). A férfi avagy király ajándéka nem csekélyebb volt, mint az, hogy közösült vele. Méghozzá hétszer, hét alkalommal és így születtek gyermekei, a földtündérek. Karin munkaadója még igazolta is, hogy többször hallotta, ahogy a nő az erdőben a tündérgyermekeit keresi. Nekem elsőre elmebajosnak tűnt volna… vagy nagyon magányosnak.

Mindez azt eredményezte, hogy 1656-ban bíróság elé állították, miután Svédországban tilos volt a tündérekkel való érintkezés. Svensdotter esete volt az első, ahol a bíró nem ítélt büntetést, aki belátta a szituációt és együtt érzett az őrült lánnyal. Persze az egyháznak nem tetszett ez a döntés, - mert kell lennie egy ördögnek, egy kínzásnak vagy valami boszorkányságnak a dologban- ezért legalább azt kibulizták, hogy kiűzhessék a Sátánt a lányból ugyanis tutira ő okozza az elmebetegséget. Az ördögűzés után Karin soha többé nem látott tündéreket. Rokonaitól még egy védelemül szolgáló ezüst keresztet is kapott. Szegény… lehet akkor tettek tönkre egy nőt, aki tényleg különleges képességekkel bírt és jó dolga volt a tündérekkel.