1. Az Edgehill-i kísértetjárás

1642. október 23-án az angol polgárháború első komoly csatáját vívták Warwickshire-ben, Edgehill-nél. A királyhű csapatokat I. Károly unokaöccse, a rajnai Rupert herceg vezette, a parlamentiánusokat pedig Essex harmadik őrgrófja, Robert Devereux vitte csatába. Egy véres, győzelmet egyik fél számára sem hozó összeütközés után 2000 ember holtteste feküdt Edgehill jeges lejtőin. 1 hónappal a csata után néhány helyi pásztor csatazajt hallott. Azt hitték, újabb ütközet várható. Saját szemükkel látták a dübörgő lovasságot, a terjengő puskaport, a felvillanó kardokat, hallották a lovak nyerítését és a sebesültek jajveszékelését.

Csak akkor rohantak halálra rémülten a város vezetőihez, amikor a kép egyszerre szertefoszlott. Karácsony estéjén a fantom-csata megismétlődött, annyira valóságosnak látszott, hogy Thomas Jackson londoni könyvnyomtató számos szemtanú beszámolója alapján pamfletet adott ki a jelenségről 1643. január 4-én. Az események magát a királyt is olyannyira lázba hozták, hogy a válságos hadi helyzet ellenére fél tucat tisztet küldött a helyszínre, hogy kivizsgálják az esetet. Az Edgehill-be tartó csoportot Sir Louis Lewis Kirk kapitány, az oxfordi helyőrség korábbi vezetője és egy fiatal lovastiszt, Dudly vezette. A tisztek megerősítették a híreket. Nemcsak a pásztorok beszámolóival tértek vissza, hanem két alkalommal ők maguk is látták a csatát, sőt felismerték a helyszínen elesett bajtársaikat, de látták magát Rupert herceget is, aki még nagyon is elven volt akkor.

Függetlenül attól, hogy akkoriban bárki is odafigyelt-e, vagy sem erre az utóbbi tényre, ez mindenesetre magával hozza azt az érdekes vélekedést, hogy a jelenség sokkal inkább az esemény újrajátszása volt, mint hazajáró lelkek kísértetjárása. Bár Sir Louis Lewis és társai érthetően megdöbbentek, semmiféle kommentárt nem fűztek a történethez, csupán jelentették, amit láttak.