Bhangarh

India mindig is élen járt, mint az egyik legegzotikusabb és legmisztikusabb kultúrájú és hiedelem világgal megáldott ország.
Bhangarh Jaipur és Alwar között fekszik a Rádzsasztán államban. A XVII. században épült Sawai Madho Singh rádzsa parancsára. Akkoriban még több mint tízezren lakták. Mára viszont kihalt.
A helyiek szerint az ősi átok, ami ül rajta, a következőképpen működik: napnyugtakor a város eltűnik és napfelkeltekor tér vissza a helyére. De hogy ilyenkor mégis hova a csudába lesz, vagy mi történik vele, azt csak azt Ördög tudja, vagy még ő se.
Talán ahhoz van köze, hogy a legendáik szerint anno a várost egy nap alatt ürítették ki, nehogy az ott élőknek el kelljen szenvedniük mindazt, ami az átokkal jár.

Ki és miért átkozta el a várost? A legenda szerint a várost egy Singhia névre hallgató, sötét mágiát űző varázsló átkozta meg, aki szerelmes volt a város szépséges hercegnőjébe, Ratnawatiba. A hercegnő 18. szülinapján elment vásárolni a piacra barátnőivel, hogy megvehesse kedvenc illatszerét. A mágus ezt kihasználva, valami olyan bájitalt kevert bele, amitől el kellett volna nyernie a szívét, hogy feleségül vehesse. Ámde pechére Ratnawati maga is jártas volt a varázslatok terén, így rájött a disznóságra. Egy közeli sziklához vágta a tálat, amely összeomlott, és maga alá temette a varázslót. Az éppen halálán levő Singhia utolsó leheletével még sebtiben megátkozta Bhangarh királyságát, miszerint a város el fog tűnni, és soha többé nem lakják az emberek. Nem sokra rá a mogulok meg is szállták a várost, kifosztották, és a hercegnő is meghalt.

Egy másik helyes kis verzió szerint Singhia a város külterületén gyakorolta sötét mágiáit, amikor Bhangarh első királyai elkezdték az alapokat építtetni. A mágus figyelmeztette őket, hogy addig nem fogja akadályozni a munkálatokat, amíg tiszteletben tartják lakóhelyének határait. Az uralkodók figyelembe is vették a kérését. Csakhogy évekkel később egy gőgös király megszegte ezt a jól bevált egyezséget, ami miatt a város óriási robajjal megremegett, és a lakók fejvesztve menekültek el. Állítólag ezért sem merték újjáépíteni a romokat.

Egy harmadik variáció azt meséli, hogy az itt nyugvó Balu Nath avagy Baba Balanathszent guru átka sújtja a helyet, kinek szavai úgy szólnak, "amint a város első esti árnyék rám vetül (az ő házára), a város eltűnik".
Mindenestere sokan tartják úgy, hogy ez egy szellemváros és azért nem szabad este a területre lépni, mert a holtak, a lakosok, a varázsló és hercegnő szellem visszatér kísérteni.