3. Léteztek női nindzsák is

A női nindzsákat a kunoicsi-nak hívják. Fénykorukat a 16. században élték, mikor Mocsizuki Moritoki felesége, Mocsizuki Csijome egy komplett hálózatot hozott létre, amely egész Japán területére kiterjedt. A hölgyemény főként hadiárvákból válogatta ki titkos hadserege tagjait, és a lányokat jól elrejtett iskolában tanították meg a nindzsucu harcművészetére. A kunoicsiket a több éven át tartó, alapos és kemény kiképzés után azonnal bevetették, mint például templomok és szentélyek őrzésére, hírszerzésre, orvgyilkosságokra. Nem mellesleg pont olyan erőteljes és alapos tréningeken estek át, mint a férfiak. Megtanították őket a fegyveres és pusztakezes harcra, felderítésre, álcázásra, rejtőzködésre, stratégia kidolgozására. Emellett el kellett elsajátítaniuk, a táncművészet, a hangszeres játék, az éneklés, a teaszertartás, illetve a növénytant is.

Egyébként a nőknél nem az erő a kulcsfontosságú tényező, ezért a hangsúly inkább a hatékonyságon és eredményességen van. Azt mondják, ha erőt kell alkalmazni, az már nem nindzsucu. A nindzsucu nem az erőre, hanem az alkalmazott intelligenciára épít.
De persze a legfőbb hangsúly női mivoltukban rejlett, amit tökéletesen ki lehetett használni. Legfőbb álcáik a következők voltak: gésa, táncosnő, prostituált, jövendőmondók, rongyos koldus, szolga.