Shirley megmentette a bátyját

A húgom, Shirley (az elsőszülött) 1961-ben kétéves korában Down-szindrómában halt meg. Lyukak voltak a szívében. Csaknem két évvel később anyámnak született egy kisfia, a bátyám, Steven.

1962-ben egy nap anyám fent volt a padláson, és dolgozott, apám pedig az alagsorban volt a műhelyében. Steven (egyéves) állítólag a járókában szundikált az odúban. Anyám tisztán hallotta, ahogy Shirley ezt mondta: "Dadda! Dadda!" ... és mintha ott lett volna mellette a padláson. Apám ugyanezt hallotta a műhelyében. "Dadda! Dadda!"

Apu felszaladt, hogy elmondja anyának; és anya is futott apának elmondani, mit hallott. Mindketten befutottak Stevenhez, aki a szájába vett valamit és éppen fulladozott. Anya és apa később elmondták nekünk, hogy Steven nem hívhatta őket; "apukának" hívta apámat, mert másképp szólította és már volt a hangja. A mai napig meg vannak győződve arról, hogy Shirley figyelmeztette őket, hogy a bátyja fuldoklik. - Donna B.