Egyiptomi Halottak Könyve

A legrégebbi írásos emlékek egyike, és legalább 3500 évesre becsülik. A Halottak Könyve (modern cím) a halállal és a túlvilággal kapcsolatos ókori egyiptomi szövegek gyűjteménye. A legenda szerint maga Thot isten állította össze.
A Halottak Könyve az első újbirodalmi dinasztia, a XVIII. dinasztia idejétől a ptolemaid korig folyamatosan használatban volt. Leggyakrabban papirusztekercsen helyezték a halottak mellé, hogy útmutatást nyújtson és megvédje őket a túlvilágon rájuk leselkedő veszélyektől, de szövegei fennmaradtak templomok és sírok falán, usébtiken, szarkofágokon, szkarabeuszokon is.

Magyarul szokás szokás még az eredeti címéhez hasonlóan a „A fénybe távozottak könyvének” is nevezni. A legismertebb a túlvilági bíróság halott feletti ítélkezését bemutató 125. fejezet. Összesen 190 fejezetből áll és köztük nem csak útmutatás, elmélkedés, de varázslatok, varázsszövegek, imák is akadnak, amelyek szintén a holtaknak szolgálnak segítségül a túlvilágon. A Halottak Könyve egyes részei az egyiptomi mitológia részletes és alapos ismerete híján igen nehezen értelmezhetők, bár például a 15. fejezet naphimnuszai már pusztán irodalmi színvonaluk révén is figyelemre méltóak. Sok szövegrész máig feldolgozatlan filológiai problémákat hordoz, amelyek megfejtésében az is nehézséget okoz, hogy a ritka, vagy régi kifejezéseket tartalmazó szöveget sokszor már a másoló írnokok sem értették, és ez által olyan fokú szövegromlás jelentkezett, ami meggátolja a szövegek értelmezését.