A firenzei kódex

A firenzei kódex egy 16. századi iromány, amelyben az azték kultúrát tárják fel. A munkát évtizedeken át végezte egy ferences rendi szerzetes Bernardino de Sahagun, mondhatni "az első antropológus." A három részes firenzei kódex tulajdonképpen a halálba tartó utazást fejti ki. Az aztékok úgy gondolták,hogy az ember életbeli státusza és halálának módja alapján dőlt el hova került és nem pedig az, milyen erkölcsökkel élt. Például az öregségben és betegségben elhunyt emberek Mictlan-ba, a sötét alvilágba kerültek. Mictlan egy barátságtalan hely, tele emberevő vadakkal, alattomos tájakkal, és viharos ideővel. Vele ellentétben Tlalocan, a paradicsom, az örök tavasz és a bőség országa. Ez a hely a villám sújtotta, megfulladt, harcban elesett, más áldozati halált halt és a  különböző betegségekben elhunyt embereknek volt fenntartva.