A Szfinx rejtélyei

A jelenleg elfogadott történeti álláspont szerint, a Szfinx Kefrén fáraó idejéből való. Ha valóban ő építtette, akkor a Kr.e. 2500-as években alkották. Erre a legfontosabb magyarázata a régészeknek az, hogy a szobortól délre fekvő Völgytemplomban megtalálták Kefrén szobrait, korát egyidejűre becsülik a Szfinxével, tehát egyértelműen mindkettőt az uralkodása alatt építették. Ámde, a geológusok véleménye szerint ekkor Gíza éghajlata csontszáraz volt, sivatagos, a szobron viszont egyértelműen víz okozta eróziók láthatók. Tehát a Szfinxet vagy eső mosta, vagy vízben állt. Ez pedig akkor csak következhetett be, mielőtt a Szahara a mai sivataggá vált volna 12000 évvel ezelőtt, tehát a Szfinx sem lehet „csupán" 4500 éves.

A történelemkönyvek szerint a szobor Kefrén fáraót ábrázolja, jelenleg már orr nélkül. Ezt az uralkodó fennmaradt szobraira alapozzák, vonásaiban vélik felfedezni a Szfinx eredeti arcát. Alapjaiban van hasonlóság, ám a monumentális szobor mostani arca erősen rongálódott, így ezt nem lehet egyértelműen kijelenteni. Erre alapozott Frank Domingo hadnagy is, a New Yorki rendőrség igazságügyi szakértője, aki modern módszerekkel rekonstruálta, hogyan is nézhetett ki a szobor arca. És az egyáltalán nem hasonlít Kefrén fáraó szobraira. Sőt, az se biztos, hogy egyáltalán férfi arcot mintáztak eredetileg a kőtömbre. Érdekes megállapítás, tekintve, hogy az ókori források szfinxei nőneműek vagy párban ábrázolják őket.

Ha Egyiptomban járunk és feltesszük a legkézenfekvőbb kérdést: na jó, de mégis mire való ez a Szfinx, akkor valószínűleg az idegenvezető zavartan fog visszanézni és azt válaszolja, hogy csak egy szobor. Vagy pedig elmagyarázza a Kefrén-teóriát. Azt a tudomány kihagyja a történetből, hogy a szobrot geofizikus szeizmográffal és földi radarral is megvizsgálták amerikai és francia egyiptológusok, akik elképesztő felfedezést tettek. A mancsok között a homok alatt egy nagyobb terem van tele homokkal, magában a szoborban három, szabályos, egymásba nyíló helységet lokalizáltak, egyikben egy eddig beazonosíthatatlan nagyobb tárggyal. Ami még érdekesebb az az, hogy bebizonyították, hogy a Szfinxet és a Nagy Piramist egy folyosó köti össze. Sajnos mikor tovább kutattak volna, akkor megkapták a helyi hatóságok levelét, melyben megtiltották a további kutatásokat és kitiltották őket Gízából.

A macska-ember szobrot a korabeli források gyakran emlegetik olyan néven, amit leginkább a Nyugati Folyosó Őrének lehet fordítani. Csakhogy a Szfinx Keletre néz. Ha ő a Nyugat őre, vajon miért néz Keletre? Egyrészt a megoldást abban látják, hogy az egyiptomiak hitvilága szerint a napnyugta iránya a halállal egyenlő, a túlvilággal, ennek az őre a szobor. Azonban egyiptomi források említenek egy nagy kontinenst, aminek egykor Amenti, azaz" Nyugat" volt a neve. Őseiket is innen származtatják, akik boldogan éltek, majd egyszer csak eltűntek a világból, más fordításban elsüllyedtek. A Szfinx alatt pedig található egy titkos folyosó, melyen keresztül átjuthatnak Amentibe, vagy mondjam úgy, hogy Atlantiszba?

Amíg a dogmatikus tudomány a mai napig szajkózza, hogy a szobrot Kefrén fáraó parancsára építették, mégis érdemes felnéznünk erre a gigantikus kőépítményre és elmerengnünk. Vajon hogy voltak képesek minderre az ókori egyiptomiak? És ha hozzávesszük a piramisok, templomok, további szobrok tudomány által elfogadott keletkezésének idejét, akkor csak a vak nem látja: olyan, mintha az egyiptomi kultúra teljes lenne már a kezdetektől és évezredeken át nem is fejlődött volna. A legkorábbi építmények színvonalát nemhogy nem sikerült túlszárnyalniuk, de még elérniük is nehezen. Mintha Egyiptom legkorábbi lakói csak használatba vették volna a Nílus-völgyében talált építményeket és a saját képükre formálták, tovább táplálva a máig homály övezte tudást, amit ott sajátítottak el.