Állat a családban

Kell nekünk egyáltalán állat?

Az attól függ! Hogy mitől? Például attól, hogy ti, szülők milyen viszonyban vagytok a jószágokkal. Jobb, ha tudod ugyanis, hogy hosszú éveknek kell eltelniük addig, míg a gyermeked képes lesz valóban lelkiismeretesen ellátni a kedvencét. „Neked kellett a kutya (cica, hörcsög…), most már gondozd is!” – hangzik el a felháborodott mondat több családban. Kár szidnod a dolog miatt a gyereket: egyszerűen nem elég érett rá, még egy kisiskolás sem, hogy felelősséget vállaljon egy élőlény jóllétéért. Persze az nem árt, ha őt is bevonod az állat(ok) körüli teendőkbe, és együtt, játékosan gondoskodva róla, végül megtanulja a gyermek, hogy mit is jelent az állattartás. Szintén nem mindegy, hogy hová, milyen lakáskörülmények közé érkezne az állat. Családi ház udvarára például szinte kötelező néhány cica és kutya. De, ha többedik emeleti, apró panelben laktok, akkor próbáld megértetni a gyerekkel, hogy meg kell elégednie valami apróbb madárral, esetleg rágcsálóval, mert egy nagy mozgásigényű négylábú biztosan boldogtalan lenne nálatok.

Honnan ered a vonzalom?

Abban a családban, ahol a baba érkezésekor már jelen van valamilyen állat, nem kérdéses, hogy állatszerető lesz a gyerkőc is. Azonban nincs szükség állati jelenlétre a vonzalom kialakulásához, hiszen már az újszülött ruhácskáján is ott díszeleg egy-egy babaarcú négylábú, és plüss állatokkal rakjuk körbe a kiságyát, hogy ne féljen. Később aztán nyuszi hozza a húsvéti tojást, és rénszarvasok húzzák a Télapó szánját. Csoda, hogy úgy rajonganak értük a gyerekek? Amikor a baba már ülve utazik a babakocsiban, tekintetét elsősorban a mozgó „tárgyak” vonják magukra. Ezek között ott vannak a futkározó kutyák, macskák, galambok, egy-egy vidéki séta alkalmával pedig állatok egész sorával találkozhatunk. A kisgyerek örömmel játszik az állattal, mert az más, mint ő, mégis hasonló. Hancúrozhat, szórakozhat vele, ugyanakkor gondozhatja, ápolhatja is. Egy állat nem kér magyarázatot semmire, a „szabályai” egyszerűek, egyértelműek. Kell ennél több?

Az állattartás alapszabályai

Igen, sajnos a „szerelem” még nem elég intézkedés az állattartáshoz. Sok mást is meg kell tenned, mielőtt új lakót viszel a házba. A kisebb, akváriumban, vagy terráriumban tartott állatokkal általában kevesebb a probléma, de az általuk nyújtott öröm sem annyira színes. Hiszen a vízben úszkáló halak, vagy a békésen szendergő teknősök látványa kellemes és megnyugtató ugyan, de nem lehet őket ölelgetni és hancúrozni velük. Egy huncut cica, vagy egy pajkos kutya viszont alaposan felboríthatja a megszokott életviteleteket. Miután eldöntöttétek, hogy milyen állatot szeretnétek, de még az előtt, hogy be is szereznétek, feltétlenül tájékozódj a faj, és a fajta tulajdonságairól! Gyönyörűek, és valóban igazi családi kutyák az amerikai filmekben látott Labradorok és Golden retrieverek, de kielégíthetetlen mozgásigényük miatt semmiképpen sem ajánlhatók panelházba. Aprók és kedvesek a tacskók, ám a vérükben lévő vadászösztön hatására rendkívül agresszívek is tudnak lenni. Épp ezért elengedhetetlen, hogy a vásárlás előtt konzultálj hozzáértő szakemberrel! Csakis tenyésztőtől, de legalábbis megbízható helyről vásárolj! Ellenkező esetben megeshet, hogy kis kedvencetek valamilyen rejtélyes betegség miatt akár néhány napon belül elpusztul. Olcsó és jó megoldás a menhelyi állatok örökbefogadása. Ezeken a telepeken folyamatos az állatorvosi felügyelet, az örökbeadott állatok garantáltan ivartalanítva és féregtelenítve vannak.

Ha kölyökállatot vásárolsz, ne lepődj meg azon, hogy majdnem annyi törődést igényel, mint egykor a saját édes gyermeked. Felnőtt állattal kevesebb a gond, de előfordulhat, hogy sosem fogja igazán megszokni az új helyét. Mire az otthonotokba kerül az új jövevény, gondosan készítsd elő a helyét, edényeit, játékait, ezzel megkönnyíted a beilleszkedését. Lehetőség szerint füröszd meg, és adj neki féreghajtót! Az első napokban ne hagyjátok magára túl hosszú ideig, főleg ne legyen kettesben a kisgyermeketekkel!

Milyen állatot?

A legnépszerűbbek még mindig a kutyák és a macskák, de rajtuk kívül számtalan, akár egzotikus állatot is beszerezhettek. Alaposan gondoljatok át mindent, mielőtt döntést hoztok! Akár állatparkba, vagy állatsimogatóba is elmehettek, hogy a gyermeketek testközelből győződjön meg róla, hogy melyik állat hogyan él. Lehet, hogy egy tévéműsor után minden vágya lesz egy madárpók, de megismerve talán inkább mégis lemond róla. Az apró rágcsálók gondozása nem túl bonyolult, ám szólóban magányosak lehetnek, párban rendkívül gyorsan szaporodnak, azonos nemű társsal pedig nemritkán élet-halálharcot vívnak. Divatosak napjainkban a vadászgörények, melyek igazán kedves és különleges jószágok, ám roppant élénkek és nagy mozgásigényűek.

A legfontosabb: olyan állatot válassz, amely közel áll a szívedhez, amelytől nem félsz, és amelynek biztosítani tudod az egészséges, kiegyensúlyozott életet! A baba szempontjából a háziállat beszerzésére a legoptimálisabb az az időszak, amikor már nem tesz automatikusan mindent a szájába, és nem szopja az ujját. Lehet ugyanis bármilyen tiszta egy állat, és bármennyire körültekintő a takarítás, az állatok mindig hordoznak olyan kórokozókat, melyek egy gyermek szervezetébe kerülve betegségeket okozhatnak.

Ha előbb volt az állat…

Ha volt már házikedvencetek a baba érkezése előtt, akkor is körültekintően kell eljárnotok az állat és a baba kapcsolatának építésekor. A legtöbb gyermektelen állattartó szívében a kedvence hasonló helyet foglal el, mint egy szülő szívében a gyermek. Gondozzák, ápolják, kényeztetik, óvják, szeretik. Nem meglepő, hogy az embergyerek érkezése az állat lelki életét felboríthatja. Hiszen eddig központi helyet élvezett a családban, most viszont alig figyelnek rá, a nagy felfordulásban talán még az ételét sem kapja meg időben. Mindenért rászólnak, állandóan csendre intik, s nem mehet be oda, ahová addig esetleg igen. Különösen az intelligensebb állatoknál fordulhat elő, hogy a kisbaba megjelenésekor féltékenység jeleit mutatják, és megpróbálják megóvni azt, amit a sajátjuknak gondolnak: a gazda kizárólagos figyelmét.

Soha ne hagyd magára a gyereket az állattal, még akkor sem, ha kifejezetten nyugodt, barátságos jószágról van szó! Meglehet, a jelenlétedben valóban eszébe sem jutna támadni, ám egy kisbaba viselkedése számtalan okot adhat arra, hogy a kutyában, macskában aktiválódjon a vadászösztön, illetve hirtelen mozdulatok, hanghatások esetén támadással próbálja megvédeni magát. A gyermek még tapasztalatlan, az állat ösztönösen cselekszik, tehát minden esetben a szülő felelőssége az, hogy a támadásokat megelőzéssel kivédje. Türelmes, fokozatos ismerkedéssel, szoktatással, neveléssel elérheted, hogy a gyermekednek rövid időn belül hű társa legyen egy állat.