Óvodás gyerekek segítettek az árva kutyusoknak!

Bizony, a cím igaz… Dánszentmiklós 2800 lakosú község Pest megye déli részén. Egy levél érkezett a szerkesztőségben, mely arról tájékoztatott bennünket, hogy a Dánszentmiklósi Mosolygó Alma Óvoda és Egységes Óvoda- bölcsőde gyermekei és dolgozói adománygyűjtést szerveztek az árva kutyusoknak. Mivel az adományok szállítását nem tudták megoldani, így a szerkesztőség két dolgozója ment el értük. Az óvoda vezetője és dolgozói nagyon készségesek voltak, és átnyújtotta 5 hatalmas dobozt, amely gyönyörűen, precízen be volt csomagolva, és egy hatalmas zsák kutyatápot.

Szívszorító volt a tudat, hogy mindezt 3-5 éves kisemberek gyűjtötték, csupán azért, hogy az árva sorsra jutott kutyusokon, és cicákon segítsenek. A dobozokat kibontva azonban még szívszorítóbb látvány tárult elénk. Rengeteg kutyakonzerv, száraz eledel, törölköző, gumikesztyű, egészségápolási cikk lapult a szép csomagolás alatt. Őszintén szólva megkönnyeztük a látottakat…

A felelős állattartásra nevelést már kicsi korban kell kezdeni

Abban bizonyára senki nem kételkedik, hogy minden kisgyermek azt teszi, amit otthon lát, és amire nevelik. Ha azt látja, hogy édesanyja és édesapja gondosan összehajtogatja levetett ruháit, akkor minden bizonnyal ő is ezt fogja tenni. Ha rendet érez maga körül, akkor ő is elrakja minden este a játékait. Így van ez az állattartás kérdésével is. Ha a kisember otthon azt látja, tapasztalja, hogy szülei szeretik az állatokat, akkor bizony belőle is állatszerető ember válik majd felnőtt korában. Ám ha az ellenkezőjét látja… Nos, ebbe még belegondolni is rossz.

Ezért fontos, hogy már egészen kicsiny korban megkezdődjön a gyermekek állat- és természetszeretetre való nevelése, és hogy minden fiatal megismerkedhessen a felelős állattartás alapjaival, illetve a kedvencként tartott állatok szükségleteivel, igényeivel. Ha ez nem történik meg, akkor a gyermek soha nem lesz tisztában a felelős állattartással, aminek sok kutya, macska, kisállat látja majd a kárát, akik gyakran az utcára kerülnek, ahol a gazdátlan, kóborállatok sanyarú sorsa lesz a jussuk.

Mit jelent a felelős állattartás?

A legtöbben szeretnek kutyát, cicát, nyulat, papagájt vagy más állatot tartani. Jó vele játszani, sétáltatni a parkban, simogatni, büszkélkedni mások előtt. De vajon csak ennyi egy állat? Nyilvánvalóan nem! Ennél sokkal-sokkal többről van szó! Nemcsak akkor játszik, amikor nekünk kedvünk van hozzá, hanem esetleg akkor is játszani akar, amikor mi éppen nem érünk rá. És sétálni sem akkor kell vinni a kutyát, amikor kedvünk tartja, hanem többször egy nap, lehetőleg megszokott időben. Hiába esik az eső, hiába tikkasztó a hőség vagy dermesztő a hideg. És nem lehet elutazni anélkül, hogy ne gondoskodnánk róla arra az időre, amíg a család nincs otthon! És ami a legfontosabb: nem lehet lecserélni, mint egy játékot, mert éppen meguntuk, vagy nincs rá időnk! Felelősséggel tartozunk iránta, amíg csak él. Egy kisállat általában az egész család életét befolyásolja: valamilyen szinten alkalmazkodni kell hozzá. Ugyanakkor a tapasztalatok szerint a gyerekeknek sokat segít a felelősség megtanulásában. Ha valóban szeretnének valamilyen állatot, sok mindenre hajlandók érte: például időben felkelnek reggel és hazajönnek iskola után, hogy sétálni vigyék, kefélik a szőrét, feltakarítják, ha odapiszkít valahova és kutyaiskolába is boldogan járnak vele. Ám mindez csak akkor történik meg, ha már kicsi korától ezt látja, erre nevelik.

A 7 alapszabály

A felelős állattartók hét pontban fogalmazták meg a legfontosabb alapszabályokat. Ezek a következők:

Te is segíthetsz, akárcsak a gyerekek!