Segíts rajtam!

Még soha sem voltam boldog...

Minden kölyök kutyusnak - mint az emberbabáknak is - rendszeresen oltásokat kell kapniuk, hogy ne betegedjenek meg, de én nem kaptam. Mivel erős kutyus vagyok, életben maradtam. Kötelet kötöttek a nyakamba, annál fogva pedig kikötöztek. Én növekedtem, de a kötél nem, csak szorult. Lassacskán belém vágott, mostanra már elég mélyen. Addig küzdöttem, míg nagy nehezen sikerült kiszabadulnom. Megszöktem és elbújtam egy közeli iskola udvarán egy autó alatt. Nemsokára jött egy nagy fehér autó értem. Két bácsi kiszedett onnan, ahová elbújtam, megsimogattak és betettek az autóba. A nézelődő gyerekeknek pedig elmondták, hogy soha-soha nem szabad kötelet kötni a kutyusok nyakába!!!

Bevittek egy helyre, ahol egy kis lakrészen - amit ők kennelnek neveztek - kaptam enni és inni. Nemsokára más emberek is jöttek, akik lefényképeztek engem - próbáltam nagyon édes pofát vágni! Majd óvatosan megfogtak, levágták rólam az összetapadt szőrt és ellátták a sebemet. Kicsit féltem eleinte, de utána már sokkal jobban éreztem magam. Kaptam gyógyszereket is, hogy meggyógyuljon a nyakam és azért, hogy az élősködőim elpusztuljanak. Azóta már nem is fáj a pocakom a férgektől.

Örök barátod leszek!

Nagyon jól viselkedek, kedves, barátságos vagyok mindenkivel, más kutyusokkal is jól kijövök. Szükségem lesz hamarosan oltásokra és nagyon szeretnék egy végleges otthont, egy igazi családot! Olyat, ahol én vagyok a család kedvence, szeretnek és gondoskodnak rólam életem végéig. Itt nem maradhatok sokáig, sajnos kevés a hely, akik ide bekerülnek, azokat két hét múltán örökre elaltathatják!

Kérlek, fogadj örökbe!