A legtöbb könyvben azt olvashatjuk, hogy senki sem tudja biztosan, hol és mikor találták ki a tarot-t. A kártyák első megjelenését egy-két évtized pontossággal meg lehet mondani, az eredetük helyszínét pedig néhány száz kilométeres körön belül el tudjuk helyezni.
Tudjuk, hogy a játékhoz használt kártyák először 1375 körül kerültek Európába. A játékokról szóló könyvekben, a szerencsejátékokat tiltó városi rendeletekben, valamint a szerencsejátékokat ellenző papság prédikációiban 1377-től kezdődően számos utalást találhatunk a kártyajátékra. Azonban 1375 előtt egész Európában nem találunk említést a kártyákról, még az olyan könyvekben sem, amelyek az akkoriban ismert valamennyi játékfajtát leírták. A játékkártyákról szóló legkorábbi feljegyzések újdonságként, új játékként emlegetik őket.
A játékkártyák a jelek szerint az iszlám világból érkeztek Európába.
Az iszlámok ekkor már több száz éve ismerték a kártyát.
De mi a helyzet a tarot-val? 
Habár 1420 körül készült egy feljegyzés olyan kártyákról, amelyek állatok allegorikus ábrázolásait mutatták be, az első „triumph” kártyákra való konkrét utalás az 1440-es évekből származik Itáliából, ezután pedig minden évtizedből ismerünk ilyen utalásokat. Ezekből az utalásokból kiderül, hogy a kétféle kártyát megkülönböztették, de a „triumph” kártyákat is játékra használták, nem pedig oktatásra vagy jóslásra. Azt is lehet tudni, hogy a „triumph” kártyákat általános használatra gyártották és árulták, vagyis nem voltak drágák, és bárki beszerezhette őket, nem csupán az uralkodó réteg.
Az első utalások dátumából arra lehet következtetni, hogy a „triumph” kártyákat az 1430-as években, esetleg nem sokkal előtte találták fel. Ennek nem mond ellent a legkorábbi fennmaradt pakli keletkezésének az ideje, amelyet
a művészettörténészek Filippo Maria Visconti milánói herceg uralkodására (1412-1447) tesznek.
Az összes, 15. századból fennmaradt „triumph” kártya Észak-Itáliából származik. Ez a terület abban az időben városállamok hálózata volt, amelyek gyakran politikai vagy katonai harcban álltak egymással. Itália középső részének nagy részét (északon egészen Bolognáig) az egyház birtokolta. Nyugaton Franciaország volt Szavoja szomszédja. A nagyobb városok, amelyekben „triumph” kártyákat készítettek és használtak ezekben a korai időkben: Milánó, Ferrara, Velence, Bologna és Firenze.
A 16. század elején a kártyák elterjedtek Franciaországban is. A tarocchi szó
(a francia tarot szó olasz őse) először 1530 körül jelenik meg. A névváltozás oka az, hogy a játékosok rájöttek, hogy a „triumph” kártyákkal játszott játékot közönséges játékkártyákkal is lehet játszani, ha az osztás előtt megállapodnak abban, hogy melyik szín szolgáljon tromfként, vagyis aduként. Emiatt a „triumph” vagy tromf szó kétféle jelentéssel is bírt, és új szót kellett kitalálni a speciális képekkel illusztrált kártyapaklira. Így került használatba a tarocchi szó, amelynek eredete még mindig találgatások tárgya.
A szimbólumok
A történelmi forrásokból csupán a „triumph” kártyák eredetére tudunk következtetni. Lehetséges, hogy a tarot 22 különleges kártyalapjának szimbólumait először más célból állították össze, és csak később rajzolták őket kártyalapokra, hogy játszani lehessen velük.
Ez az elgondolás azért tűnik valószínűnek, mert a tarot lapjain ábrázolt szimbólumok (az ördög, a nap, a szerencsekerék stb.) szinte kivétel nélkül megtalálhatók az itáliai reneszánsz művészeti alkotásain. Arról azonban semmit sem tudunk, hogy ki szedte őket csokorba, miért éppen ezeket a szimbólumokat választotta, és milyen elv szerint rakta őket sorrendbe.
Szabó Anna
