2. El nem múló düh

Reggel van, és a párod futtában megemlíti, hogy nem találja a kedvenc bögréjét. Te éppen a keserűség közepén vagy, és már egy ilyen apróságtól is feláll a tarkódon a szőr. Alig bírod kontrollálni a haragodat, ilyen gondolatok cikáznak a fejedben: „Azt akarja mondani, hogy én tehetek róla.”, „Mindig célozgat csak.”, „Mibe keveredtem én egy ilyen emberrel?”, „A saját butaságom miatt vagyok együtt egy ilyen emberrel.”, „Basszus, ezt az egyet sem tudom jól csinálni.”

Nem kell hozzá sok idő, hogy rájöjj, mindez hová vezet. A bűntudat, önmagad hibáztatása, a szégyen mind egyszerre akar úrrá lenni rajtad. Normális esetben képes lennél az mondani: „Rendben, lássuk, mit tehetek, hogy megtaláljuk a bögrét.” Amikor beüt a keserűség, ezt szinte lehetetlennek érzed.