A gyász fontossága

Divatos kifejezéssé vált manapság a belső gyógyulás, amely a legtöbb esetben a gyászból való felgyógyulást is jelenti. A modern társadalom alapjában véve elutasítja a gyászfolyamatot, de annyi minden történt az elmúlt időszakban, hogy ezt nem tehetjük meg: le kell lassítanunk, megállnunk és igenis bánkódnunk. Nem mehet minden úgy tovább, mintha mi sem történt volna.

Hogyan akadályozza a gyógyulási folyamatot a feldolgozatlan gyász?

Ha bármi borzalmasat tapasztalunk, a leggyakoribb reakció a lefagyás, melynek során a szomorúság megreked a testünkben. Ha ez a jelenség újra és újra fellép, betegséghez vezethet vagy befolyásolhatja a viselkedésünket (többek között a folyamatos düh érzésével).

Csak úgy tudunk megszabadulni a szomorúságtól, ha megéljük azt teljes valójában – amit persze könnyebb mondani, mint megtenni. A kapitalista világszemlélet nyomást helyez a társadalomra, hogy semmilyen körülmények között sem lehet megállni. Nem egyszerű feladat időt és teret adni a bánatnak, ehhez rituáléra és közösségre van szükség.
Tanácsok, ha a saját tempódban szeretnéd megélni és magad mögött hagyni a szomorúságot: