LELKIPATIKA

5 dolog, amivel feloldhatod a negatív karmát

Szerző:

Szabó Anna

A karma szó szerint cselekedetet, vagy tettet jelent. A karma a hatás-ellenhatás egyetemes törvénye, amely azt jelenti, hogy minden, amit gondolunk, mondunk, vagy teszünk, reakciót vált ki, vagy hatása van. Ez alapján minden tett, amit véghezviszünk – legyen az jó, vagy rossz – elnyeri méltó jutalmát.

Ha ma valami rosszat cselekszünk, könnyen meg lehet, hogy a későbbiekben hasonló rosszat kapunk vissza. Ez nem feltétlenül a jelen életünkben történik meg, de valamikor mindenért meg kell fizetnünk. Ha tehát karmáról van szó, ugyanúgy létezik pozitív és negatív karma is.

A karmának semmi köze nincs a végzethez, a sorshoz. A karma nem büntetés, vagy megtorlás, hanem egy olyan folyamat, amely során minden tettünk következményekkel jár. Ha tehát egy rossz döntést hozunk, akkor a későbbiekben sajnos keményen meg kell fizetnünk az árát. Ugyanígy jelenlegi életünk közvetlen következménye mindannak, amit valaha is tettünk az előző életünkben. Mindannyiunknak feladataik vannak, de senki sem kap több feladatot annál, mint amit képes elvégezni. Azok az emberek, akik tudatában vannak karmájuk működésének, sokkal jobb helyzetben vannak, szemben azokkal, akik semmit sem tudnak erről, és mindenféle irányítás nélkül, véletlenszerűen élik az életüket. Ám van néhány lehetőség, amellyel igenis oldható a karma.

3. Pozitív gondolkodás

A pozitív gondolkodás szintén nagyon fontos ahhoz, hogy a tanulás a lehető legrövidebb ideig tartson, és a feladatokat örömmel oldjuk meg, ne problémának vagy tehernek tekintsük, bármilyen karmával is szembesülünk. Ha így teszünk, pontosan úgy fejlődünk, ahogy a személyiségünk elbírja, és ahogy vállaltuk. A sorsunkat mi írjuk, a jövőnk képlékeny. Szabad akaratunk van. Ám ne feledjük, hogy a szabadság mögött ott van egy fajta korlát. Ha nem lennének korlátok, akkor nem éreznénk azt, hogy van gondviselés, azt hogy valaki törődik velünk, hogy segítenek. Korlátok nélkül félni kezdenénk. Ezzel a korlátok közötti szabadsággal elérhető az, hogy ne hibázzunk túl nagyot, és csak annyi „tananyagot” gyűjtsünk össze, amennyi éppen szükséges.