A teremtő apa és anya tükörképei: A szüleink részéről megnyilvánuló minden szeretet, öröm, gondoskodás és együttérzés valamint düh, ítélkezés, távolságtartás és félelem, csak azért lehetséges, mert mennyei „Anyánkkal/Atyánkkal”(teremtőnkkel) kapcsolatos elvárásainkat tükrözik számunkra. Igen, valószínű, hogy apánkról és anyánkról kialakult képünk azt a hiedelmet tükrözi, hogy szerintünk miként tekint ránk teremtőnk. Szüleid szeretetéhez, gondoskodásához, ahhoz, hogy számíthatsz rájuk és megértenek, valamint dühükhöz, elérhetetlenségükhöz, ítélkezéseikhez és kritikájukhoz való hozzáállásod kulcsfontosságú bepillantást biztosíthat abba, milyen kapcsolatban állsz teremtőddel. Apád és anyád annyira szeretnek, hogy pontosan azon hiedelmeket jelenítik meg, amelyeket magadban igaznak tartasz. Földi szüleink addig tartják elénk legszakrálisabb kapcsolataink tükrét, mígnem magunk is képesek vagyunk felismerni a tükröket. A felismerés pillanata jelzi anyánk és apánk e kötelezettségének lezárulását. Ha megértjük a kapcsolataink formájában kódolt üzenetet, az azt jelenti, jó szolgálatot tettünk egymásnak az életben. A szüleid részéről e világban megnyilvánuló düh, ítélkezés és hibák sarkallnak arra, hogy megértsd a közted és az ittlétedért felelős e közötti düh, ítélkezés, elválasztottság és bizalom kérdéseit. Csupán azt látod meg másokban, amit hiedelmeid szűrői átengednek. Szüleid téged érintő ítéletei könnyen lehet, hogy azt tükrözik vissza számodra, amit arról gondolsz, hogyan ítél meg téged teremtőd. Amikor valóban tisztában vagy vele, hogy teremtőd miként tekint tetteidre, földi szüleid is kevésbé ítélnek majd meg. Lehet, hogy a jelenlegi kapcsolatodhoz fűződő hiedelmeidet és érzéseidet tükrözik. Önmagunk megismeréséhez gyűlölnünk is kell, nem csak szeretnünk, ugyan így érzünk szüleinkkel is. Ha dühösek vagyunk tetteik miatt földi szüleinkre, Teremtőnk iránti vélt dühünkben magunkra ismerhetünk. Földi szüleink, azzal, hogy hozzájuk fordulhatunk, oroszlánrészt vállalnak, egy felfoghatatlannak vélt forrásból eredő, észrevétlen és olykor elfelejtett érzésekből. Ha szeretjük földi szüleinket, Teremtőnk iránt érzett legnagyobb szeretetünkre ismerhetünk rá. Teremtőnk földi helyettesítői, szüleink, lehetőséget kínálnak számunkra, hogy alaposan belemenjünk az életben adódó legjelentősebb kapcsolatba, mely az ő halálukig tart. Haláluk után saját magad folytatod majd e munkát, amíg csak e kapcsolat ki nem tisztul, és értelmet nem nyer a számodra. Világunkban nincsenek kórok, nem gyengélkedünk, nincs olyan, hogy betegség. A kórok és betegségek erőteljes illúzióit azért láthatjuk világunkban, mert kollektívan elfogadtuk létezésüket. Testünk, tudatunk tartalmát és a tudat verbális visszatükröződéseit szó szerinti utasításnak veszi! Ha egy másik embert bármikor is kevesebbnek látsz, mint teljességének, az önmagáról alkotott hiedelmeit erősíted. Testünk hiedelmeink kivetítését tükrözi.