2. Ne cenzúrázd önmagad

Akárcsak a vadon élő állatok, te is sebezhetővé válsz akkor, amikor felfedezed a benned rejlő gondolatokat és papírra veted. Ám mindez fel is szabadít. Az öncenzúra ugyanis korlátoz és gyengít, a sebezhetőség pedig bármilyen veszélyes, de felszabadító érzés. Érdemes tehát mindazt papírra vetni, ami benned van, még akkor is, ha ez ijesztő, hiszen az igazság hatalom!

Természetesen nem kell megmutatni senkinek ezeket a legmélyebben megfogalmazott gondolatokat, amiket leírtál. Egyszerűen maga a történet, a gondolatok leírása már maga egy felszabadulás és gyógyulás. Az olyan dolgok, mint a félelem, a szégyen, a kétség, az írással semmissé válnak, és ha nem cenzúrázod magad, akkor ezek a blokkok is feloldódnak.
Amikor elkezdesz írni, akkor csak hagyd, hogy sodródj, ne gondolkodj tudatosan a szavakon. Minden szót írj le, ami eszedbe jut, nem számít, hogy mennyire tűnik ijesztőnek vagy furcsának. Ha elkezdesz azon aggódni, hogy mit írtál le vagy ki olvassa el, akkor inkább hagyd az egészet későbbre. Nagyon fontos ugyanis hogy sodródj az írással, mert ez lehetővé tesz egy energiaáramlást, és maga ez a gyógyító aktus. A belső kritikus hang sokszor megpróbál leállítani, ezt azonban ismerd fel. Nevezd meg tudatosan, egy picit próbálj meg eltávolodni ettől a hangtól, és írd le mindazt, amit gondolsz - legyél olyan, mint egy gyerek, kedves, nyitott és szív-központú.