A mai modern világban alapvető, hogy bárki rendelkezzen, okos telefonnal, ipoddal, laptoppal, bármilyen hordozható virtuális eszközzel, amiket nap mint nap használ. És nem csak, hogy használ, képes teljesen belefeledkezni a külvilágba általa. Annyira elterjedt ez a jelenség, hogy Kína egyik Csungking nevű városában a gyalogos, biciklis jelölések mellett még külön sávot festettek fel a telefonjukat nyomkodó embereknek. Úgy gondolom, egy ilyen lépés már rávilágít a helyzet súlyosságára.

Munkahelyen, közös étkezések, szünetek alkalmával...

Az emberek ezen csoportját úgy tűnik, nem elégíti ki az, hogy szünetet tarthat. Folyamatosan új impulzusokra van szükségük akkor is, ha nyugodtan kikapcsolhatnának pár percre. Ehelyett az étkezések mellett párhuzamosan a telefonjukat bújják, chatelnek, nézegetik a facebookot, nem történt-e bármilyen változás, frissítés az elmúlt fél órában. Nehogy lemaradjanak bármiről is. Roppant kellemetlen, amikor beszélgetni szeretnénk valakivel és tudjuk, hogy valamennyire figyel a másik fél, de emellett még videókat néz, posztokat olvas. Lehangoló.

Összejöveteleken, társaságban is...

Kifejezetten bunkóság, mikor egy találkozó alkalmával valaki nem tudja figyelmen kívül hagyni telefonja folytonos jelzését, reagálva rá. Az illem megkívánná, hogy a telefont ilyenkor némítsuk le, de a mobilnet és a wifi is egy kikapcsolható dolog. Nem kell folyamatosan online módon elérhetőnek lenni. Fontosak a személyes kapcsolatok, a társasági lét az emberek életében. Ha ezekben a pillanatokban nem figyelünk a másikra, mert fontosabb nekünk, hogy valaki üzen a telefonunkra, akkor fordítva se várjuk el a teljes figyelmet felénk.

Likevadászat

Emellett még az események, élmények megélése is arról szól, hogy milyen tökéletes képet lehetne posztolni a közösségi oldalakon magunkról, a helyről ahol éppen vagyunk, vagy az ételről, amit rendeltünk. Természetesen a legtökéletesebb oldalunkat megmutatva, like-okat vadászva és minél többet begyűjtve.

Fülhallgatóval a fülünkben is illetlenség belépni valahova...

Némelyik ember még arra sem veszi a fáradságot, hogy ilyenkor félretegye az eszközt, kikapcsolja a zenét, vagy csak kihúzza a dugót a füléből, mielőtt bemegy valahova. Ezzel abszolút nem adják meg a tiszteletet a másik felé. A másik példa ugyanebben a szituációban, amikor valaki távozásnál, kasszánál való fizetésnél már dugja is be a fülébe a fülhallgatót azt gondolva, hogy ő úgyis mindjárt távozik. Tehát még csak addig sem képes várni, amíg kilép az ajtón.

Régen odafigyeltünk egymásra...

Igen, elengedhetetlenek ezek az eszközök a mai világban. Rengeteg előnye is van mindemellett. Fel tudjuk venni a kapcsolatot ismerőseinkkel, ma már mindent megtalálunk a neten, bármire is keresünk rá. Tanulás szempontjából is nagyon hasznos. Sokféle anyagot lehet találni a világhálón. Álláskereséshez sem kell legtöbb helyen, postai úton beadni a pályázatunkat már úgy, mint régen. El tudjuk küldeni e-mailben is. Bizonyos szempontból igencsak megkönnyíti a dolgunkat.

De régen, amikor még nem volt ennyire elterjedt az internet és a mobiltelefon, akkor sokkal jobban odafigyeltünk egymásra a találkozások alkalmával. Nem volt ott a lehetőség, hogy csipogjon a telefonunk, megzavarva egy beszélgetést, egy élményt. Azáltal, hogy ezt beengedjük az életünkbe, lehetőséget adunk arra, hogy mindig elérhetőek legyünk a napnak bármelyik szakában, bárhol is vagyunk.

Eszközeinknél sokkal fontosabbak a barátok, a család, a párunk, azok az emberek, akik számítanak nekünk. Mert ők ott vannak, meghallgatnak minket, figyelnek ránk. Viszonzásképpen mi is adjuk meg nekik a kölcsönös figyelmet és tiszteletet azzal, hogy akkor és ott velük foglalkozunk.