Önismeret: egy varázslatos utazás önmagunk felé

Az önismerettel való foglalkozás egyre népszerűbb, ennek egyik legfőbb oka pedig talán az információ tömeges áramlásának köszönhető nyitottabb gondolkodás. Ennek egyik eleme, hogy nem szégyen saját magunkkal is törődni: időt és energiát szánni annak megismerésére, hogy mely érzelmek, motivációk, vágyak, személyiségjegyek mozgatják mindennapi cselekvéseinket.

Mivel a pszichológia legfőbb tézisei ma már egyszerűen elérhetőek, sőt a számos, laikusok számára készült kötet által könnyen fogyaszthatóak is, már nem csak a tudomány képviselői ismerik a titkot: az emberi kapcsolataink tisztázásának, kiegyensúlyozásának, az életünk harmonizálásának első lépcsőfoka nem más, mint maga az önismeret.

Mi is az önismeret?

Bár elsőre egyszerűnek tűnik a kérdés, amelyből az önismeret kiindul – ki vagyok én? – a választ megtalálni sokkal összetettebb folyamat, mint azt hinnénk. Nem véletlen, hogy az egyik legismertebb pszichológus, Freud az emberi lelket egy jéghegyhez hasonlította, melynek a legnagyobb, víz alatti része tudattalan: ezt feltárni sok idő, türelem és munka.

Az önismereti munka több szinten valósulhat meg: az első lépcsőfokon az alapvető felszínesebb ismereteinket összegezhetjük magunkról. Mit szeretünk, melyek a legfőbb erényeink, képességeink? A második szinten következhet a mélyebb magunkba nézés: itt kerülhetnek elő a tetteink motivációi, mozgatórugói, mikor miért arra kanyarodtunk az életben, amerre. Ezen a szinten jöhetnek elő – például egy pszichoterápia során – a gyerekkori traumák, események, örömteli pillanatok -, amelyek erősen meghatároznak minket. Végül a harmadik szinten azzal foglalkozhatunk, miképpen működünk a társas kapcsolatokban, hogyan látnak minket mások és ez milyen mértékben egyezik saját képünkkel.

Hogyan tehetjük meg a kezdő lépést?

Mint minden nagyobb lélegzetvételű elhatározást az életben, az önismerettel való foglalkozást is tanácsos valamiféle kezdeti összegzéssel indítani. Azaz pontosan megfogalmazni saját magunk számára, hogy mi az az aktuális helyzet, állapot, amelyben létezve nekivágunk a munkának.  Klasszikus és nagyon hasznos módja ennek egy lista írása, amelyben kitérünk arra: melyek azok a dolgok az életünkben, amelyek érzéseink szerint a helyükön vannak, és melyeken szeretnénk mindenképp változtatni? Emellett érdemes eljátszani a gondolattal, hol szeretnénk tartani 5-10 év múlva.

Mivel a nagyobb vágyak eléréséhez rengeteg kis lépés vezet, érdemes napi szinten tenni a meghatározott célokért: ennek nem kell minden nap hatalmas erőfeszítéssel járnia, de mindenképp hasznos megfogalmazni a kis dolgokat is. Például, miért voltunk hálásak az adott napon, mely fejlesztenivaló tulajdonságunkon tudtunk aznap dolgozni, mi az, amit holnap jobban csinálhatnánk. A nap végén történő összegzés valóban hozzásegíthet a hosszú távú változásokhoz.

Az önismerettel való foglalkozásban számos pszichológiai témájú könyv is a segítségünkre lehet: azonban nagyon fontos, hogy ezeket hiteles forrásból válasszuk. Mindig nézzünk utána a szerző életútjának, végzettségének, szakmai megítélésének, és ezután keressünk biztos kapaszkodót.

Természetesen, ha nem szeretnénk egyedül haladni az úton, igénybe vehetünk szakmai segítséget is. A pszichológussal való konzultáció, szükség esetén hosszabb terápia sikert hozhat, hiszen egy hozzáértő, külső személy nézőpontja könnyebben mutat objektív képet magunkról.

Amennyiben szeretünk közösségben dolgozni, kereshetünk önismereti csoportokat is, amelyeket szintén szakember vezet. Ezek lehetnek kifejezetten pszichoterápiás csoportok, de akár művészettel dolgozó közösségeket is találhatunk, amelyek drámajátékkal, festéssel, színjátszással segítenek közelebb jutni önmagunkhoz.

Az út, amelynek soha nincs vége

Ne keseredjünk el a ténytől, hogy az önismeret azt az utazást jelenti, amelynek soha nincs vége. Ez nem egyenlő azzal, hogy elérhetetlen lenne a kiegyensúlyozott, stabil állapot, vagy a teljesen reális énkép. Az önismeret folytonossága csupán arra mutat rá, hogy ha meg is ismerjük és biztos alapokra helyezzük saját személyiségünket, motivációinkat, akkor is történnek az életben olyan változások, várt vagy váratlan események, amelyek új életszakaszt nyitnak. Ezeken a fordulópontokon pedig érdemes újra és újra szemrevételezni, hogyan tudjuk felvenni a változás hozta megújult szerepeinket. Az önreflexió tudatos gyakorlása biztosan ad egy állandó stabilitást, amely segít a nehéz helyzetekben is.

Nincs olyan, hogy késő

Nincs késői időpont, életkor, vagy nem megfelelő életszakasz az önmagunkkal való mélyebb ismerkedéshez. Bármikor úgy érezzük, szükségünk van az önismeretben való elmélyedésre, hogy tovább tudjunk lépni, döntést hozzunk, vagy csak egyszerűen jól érezzük magunkat: ne féljünk belevágni. Ami pedig a legfőbb: adjunk időt magunknak, ne sürgessük a folyamatot! Hónapok, évek is eltelhetnek, mire teljes biztonsággal eligazodunk saját útvesztőinkben: viszont biztosan meghálálja magát, ha rálépünk erre az útra.