INDRÁHOZ

I. 32.

Indra isten a mennydörgés, villámlás és a harc istene a hindu mitológiában. Így segítségedre lehet abban, hogy legyőzd az akadályokat, elgördítse előled a nehézségeket, hogy megszabadítson számos negatív és kellemetlen érzéstől vagy problémától.
Vedd igénybe bátran segítségét szombati napon, ugyannyira vörös és aranyszínű gyertya meggyújtásával.

„Indra hőstetteit vágyom dicsérni,
első csodáit a mennykő urának.
Sárkányt ölt, ezzel utat tört a víznek,
mert a hegyek hasát felhasogatta.
A szirten heverő sárkányt megölte.
Dörgő mennykövét Tvastar készítette.
Mint bőgő tehenek, vizek rohantak,
mind valahányan tengerbe siettek.
A bika-erejű, szómát emelve,
az ünnepségen ivott az italból,
aztán villám-nyilat vett a magasztos,
megölte a kígyók elsőszülöttjét.
Mihelyt megölted az elsőszülöttet,
a varázsló furfangját tönkretetted,
a napot, mennyet, hajnalt létrehoztad
és nem találtál ellenségre többé.
A vállatlan kígyót megölte, Vritrát,
villámával, hatalmas fegyverével.
Mint fatörzs, fejszével lecsupaszítva,
hevert a földön az otromba kígyó.
Mint ittas szájhős kötött bele Vritra
a nagyhatalmú harcosba, erősbe,
de fegyvereinek súlyát se bírta,
az ellenség leomlott összezúzva.
Lábatlan és kezetlen szembeszállott
Indrával, s az leverte mennykövével.
Azt hitte a herélt, megbír bikával,
de szertevágva elterült a földön.
Mint levágott nád, leborult a földre,
fölötte áradván a víz kinyargalt;
útját mindeddig sárkánytest lezárta
s a kígyófej feküdt a kút fölébe.
Erejét vesztette Vritra szülője,
Indra lesújtott rája fegyverével.
Felül feküdt az anya, lenn a kölyke,
hevert a két szörny, mint tehén s a borja.
Kidöntött, szétdúlt, elpusztult fatörzsek
között feküdt elrejtve Vritra teste,
bőséggel zúdulva víz folyt fölötte,
örök árnyba hullt Indra ellensége.
Megkötve, mint kígyó-őrizte rabnők,
álltak a habok s a kutak a mélyben.
Az eddig elzárt víz kapuját Indra
máris kitárta, mert Vritrát megölte.
Egy szál lószőrré apadtál le, Indra,
rejtőzve, amint rád sújtani készült.
Elhódítottad a gulyát, a szómát,
a hét folyót verméből kibocsátva.
Nem segített a mennydörgés, a villám,
sem a köd és jég, mely belőle áradt.
Amikor Indra a sárkányt legyőzte,
minden időre örök diadalt nyert.
Van-e, ki bosszút akar állni, Indra?
s mondja: szívedbe félelem lopódzott?
és kilencvenkilenc folyón keresztül
átszelted a teret, mint megriadt ölyv?
Ura mindennek, mennykő-karú Indra,
mi szarvas, szarvtalan, izgága, békés;
uralkodik a népeken, királyuk,
mint kerék küllőket, fog egybe mindent.”

.