Amikor hajt a férfivér

Az említett két félrelépési lehetőségbe viszonylag keveseknek van alkalma fejest ugrani, de különösebb nehézségek nélkül bárki találhat módot, helyet és személyt a tett elkövetésére. Egyszerűen elborzasztó a közerkölcs! Természetesen, mindez kizárólag csak Önökre vonatkozik, Hölgyeim. Mert egy férfi nem ismer olyat, hogy megcsalás. Csak és kizárólag abban a vonatkozásban, ha a nő kalandozik el egy másik hím éléskamrájába, hogy megdézsmálja az ott található édességeket. A XXI. századi, modern fickók ezt unaloműzésnek, eltévelyedésnek, pillanatnyi elgyengülésnek, kihagyhatatlan ziccernek, kiszolgáltatott helyzetnek, túlzott részegségnek, elkeseredettségnek vagy a lanyhuló szerelem fokmérőjének hívják, de sosem félrelépésnek! Azt meghagyjuk a csajoknak. Illetve dehogy hagyjuk meg! A mi kis drágánk odaégetheti a pörköltet, kivasalatlanul felejtheti a kedvenc ingünket, véletlenül ráveheti a Bimbódzó románc sorozat 417-ik epizódját a foci világbajnokság döntőjét tartalmazó szalagra, de egyet nem tehet meg: hogy más lepedőjét gyűrögesse össze kéjesen sikongatva. Persze, ha egy mód van rá, akkor a video lejátszóhoz se nyúljon. De nem is kell zihálva lihegnie a macsó kertész fülébe, hogy „Igen! Igen!”, ennél sokkal kevesebbért is gyorsanítélő bíróság elé rángatjuk korábbi szívünk csücskét. De pontosan hol is húzódik a megcsalás határa?

Mértékegység

Csúnya szóval mondva, ha húzzák az ember fiának vagy lányának agyát, az még belefér. Ezt szokás ártatlan flörtnek nevezni, és mivel jelen világunkban a gondolatbűn fogalma még nem ismert, ezért az első kézzel fogható jel esetén kezd el villogni a piros lámpa: megcsalás esete forog fenn! Ez a bizonyíték nem is tapintás, sokkal inkább egy másik érzékszervünk által érzékelhető. Ami nem más, mint a száj, és azon belül is a nyelv. Vagyis az első csókig mindenki maga a megtestesült ártatlanság, de onnantól fogva már egyre nehezebb a kifogások gyártása. Persze, halljuk manapság azokat az alternatív hangokat, amelyek szerint senkit sem szabad lekötni, és éljen a szabad szerelem, a szabad szex. Vajon ők boldogan tapsikolnak, amikor minden kötöttség nélküli párjukat rajtakapják egy pásztorórán? Kétlem, hogy egy „Ez az drágám, valósítsd meg önmagad!” felkiáltással élnének. Ez nem birtoklási vágy kérdése, pusztán nehezen hiszem, hogy a leleplező szerencsétlenben belül ilyenkor nem törik össze valami. Ám ahogy már leszögeztem: mindez csak a buja nőkre érvényes, a teremtés koronáját lehetetlen megcsaláson érni, hiszen mi olyat nem is tudunk elkövetni…

Csak szex, és az is semmi

Mivel én elsődlegesen a hóhér akasztásáért vagyok felelős ebben a rovatban, ezért itt az ideje, hogy falkatársaim lelkivilágának rejtett katakombáiban kémkedjek. Nos, örömmel jelenthetem, hogy a szükséges információ a birtokomba került a kőkemény pasik filozófiájáról. Kéretik nem minden férfit egy kalap alá venni, mikor azt mondom: a földkérget szántó kanok egy része szerint neki jár az alkalmankénti félrelépés. Merthogy az semmi. Márpedig ha ez semmi, akkor nem lehet ezért haragudni rájuk. Nincs mögötte érzelem, és már kezdik is keresni a bevezetőben felsorolt kiskapuk egyikének a kulcsát. Azt már ne kérje senki, hogy eme meglehetősen egyoldalú felfogás mögöttes motiváló tényezőiről fellebbentsem a fátylat. Némelyek vadászösztönt emlegetnek, más nők a hódítási és kalandvágyunkat átkozzák, pár díszhuszárunk pedig így akarja bizonyítani, hogy férfiassága még nem indult reménytelenül kókadásnak. De az abszolút tutit egyik barátomtól hallottam, amikor a miértekről faggattam őt: „mert férfiak vagyunk” – hangzott a válasz. Hja, kérem, ennyire egyszerű az egész…

Eltévedt nyuszika

Akár bosszúból, akár a perzselő vágytól hajtva egyetlen lény képes hűtlenségre a bolygón: a nő. Aktív oldalon a pasik szerint az ágyak közti tánc jelentősége egyenlő a nullával, bezzeg rögtön más megvilágításba kerül cikkünk tárgya, ha átzuhannak passzív elszenvedővé! Imént emlegetett barátomnál nem állhattam meg, hogy meg ne kérdezzem: ugyan hogyan reagálna, ha kedvese is hasonló indokokkal magyarázná hűtlenségét. Felháborodott hangon kelt ki magából, miszerint ebben az esetben a Hölgynek egy percig sem lenne maradása. Ennyit a nemek közti egyenlőségről. Amúgy a pasik már csak azért is nagyszerűbb kreatúrák a nőknél, mert eltévelyedéseikről mélyen képesek hallgatni. Ellenben virágszálaink ellenállhatatlan kényszert éreznek, hogy bevallják meggondolatlan hetyegéseiket. Csak tudnám mire fel ez az őszinteségi roham, hiszen ritkán van nekünk annyi eszünk, hogy kinyomozzuk az összefüggéseket, és átlássunk a szitán. Így viszont naiv gyönyörűségeink nagy bajt hoznak a fejükre, ugyanis a csalfa némbernek nincs maradása!

Megtaposva

Ennél durvábban beletiporni a bazi nagy férfi önérzetbe nehéz lenne. Amit szabad nekünk, azt tilos az ellentétes nemnek. Hiszen ha mi olyan ártatlanok vagyunk, mint a ma született bárány – de ha nem, akkor is -, annál nincs rosszabb vízió, mint szemeink elé képzelni kedvesünk tiltott ágyjelenetét. De nem lennénk annyira fenomenális lények, ha ne tudnánk gyakorolni a megbocsájtás kegyét. Ugyanakkor figyelem: egyszer el lehet ezt játszani velünk, de többször palira venni minket – ez már nem tolerálható. Ha nagyon lángolunk a szerelemtől, úgyis visszafogadjuk elkóborolt nőnket, feltéve, ha ő is vissza akar találni hozzánk. Mert hát nem mindegy, hogy egyszeri esetről van szó, vagy drágánk titkos játékaihoz állandó szeretőt tart. Azért az már nem semmi. És több a sok(k)nál.