Csókolom, anyuka! - A Pasi és az Anyóspajtás

Mi a közös a rendőrben, a szőke nőben és az anyósban? Csak annyi, hogy mindannyian viccek főszereplői. Márpedig, ha valaki erre a kétes társadalmi rangra emelkedik, akkor minden bizonnyal meghatározó szereplője a hétköznapoknak. Szerencsétlen, balfék hímek esetében ez szó szerint így van. Valamiért már az a-val kezdődő, nyós-sal folytatódó betűkombináció is olyan frászt idéz elő bennünk, amely nagyjából a nagytakarítás, adóügyintézés, mosogatás szavak hallatán kerít a hatalmába minket. Bár megmerem kockáztatni: nagy százalékunk inkább választja a saját kávésbögréjének a tisztára sikálását, mint egy átbeszélgetett délutánt a csajunk anyukájával, meghitten a kerti hintaágyon ringatózva. Igazán nem kívánok nagy általánosságban pálcát törni felettük, de tény, hogy nem tartoznak a legnépszerűbb családtagok élmezőnyébe. A jelenség tehát már ismert, csak az maradt hátra, hogy Pasiszemmel színt valljak: világ férfijai, mire fel ez a globális elutasítás az anyósokkal szemben?

A gyanúsított

Talán a legnagyobb probléma velük, hogy míg szerelmünk papájával a kezdeti ellenállás áttörése után nem túl bonyolult feladat harmonikus viszonyt kialakítani, addig anyóspajtást a büdös életben nem fogjuk a saját pártunkra állítani. Eleve papussal korlátozottak a téma lehetőségek, kiváló színtelen-szagtalan beszélgetéseket csaphatunk a hétvégi bajnoki fordulóról, a különböző sörök összehasonlításáról, vagy a paprikás krumpli elkészítésének háztáji szokásairól. És mi marad anyucival? Csupa felkavaróan komoly értekezés. Férjura nem akar minket presszionálni semmire, nem fog nyaggatni minket elintézendő, csipp-csupp ügyekkel, és ami a legfontosabb: nem fogja a lánya pártját mindenáron! A drága mami úgy gondol ránk, mint a szabadlábon védekező gyanúsítottra. Nem tud megbízni bennünk, lecsapásra készen vár arra, hogy rajtakapjon minket valami disznóságon, árgusan figyeli minden lépésünket, és a legtöbb nőhöz hasonlóan, remekül kombinál és fantáziál, majd a bemártásunkra hivatott agyszüleményeivel alaposan teleadagolja kislánya fejét. Magyarán uszít ellenünk. Személyében szövetségesre lelni – no, ez aztán a férfit próbáló feladat! Ahogy mondani szokták, nála szépek lehetünk, csak okosak – meg jók – nem. Bár az első közé tartozik, akik a szépségünket is megkérdőjelezik: „Kislányom, pont ezt sikerült kifognod?”…

Nézd meg az anyját! – első felvonás

Ódzkodunk attól is, hogy rálátásunk legyen: mami meg papi hogyan csoszogják végig mamuszukban életük egymásnak rendelt napjait. Részvéttel teli szívvel figyelni, amint apósunk behúzott nyakkal közlekedik a lakásban, szava csak akkor lehet, amikor kérdezik, és még a távkapcsoló felett sincs rendelkezési joga – ez riasztó jövőkép! Mi van, ha az én édesem, aki most még a barátnők/feleségek egyik legjobb, legtündéribb kiadása, egyszer csak ugyanilyen zsémbes banyává változik, engedelmeskedve a mintakövetés ösztönének? Hát kell ez nekem? Oké, nem szép anyuka sárkány természetével felruházni a csajunkat, de a veszély ott szunnyad a közelünkben. Akkor meg pláne, ha túl sok időt töltünk együtt…

Lakva ismerszik meg…

Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amely végképp alááshatja addig sem szakadék mélységű kapcsolatunkat anyós pajtival – vagy éppen pont beletaszíthat abba a szakadékba. Hála az égnek, drága nőink jelentős hányada is sikítani tudna, ha a közös otthon gondolatának légvára ölt formát szüleiben. „Miért nem költöztök ide? Elég nagy ez a ház mindannyiunknak!” – na, Hölgyek, ki szeretné ezt a mondatot hallani? Egy pasi számára mindez hatványozottan riasztó. Egy fedél alatt tengetni a mindennapokat ezzel a nyomozótiszttel, aki következetesen vallja, hogy nem szól bele semmibe, aztán mégsem találni olyat, amibe ne ütné bele az orrát, mi pedig mint megtűrt lakótársak pusztán jópofizhatunk mindehhez; na ezt ne! Már egy vasárnapi látogatás is kínszenvedést okozhat; melyik fickó kívánná akkor ezt a tartós összezártságot? Másrészt, lehet ennek egyéb veszélyforrása is…

Nézd meg az anyját! – második felvonás

Némileg gátlástalan a szituáció, de ne felejtsük el, hogy pasikról van szó. Megeshet, hogy kedvesünk mamája igen korán nézett anyai örömök elé, és ebben az esetben azon kaphatjuk magunkat, hogy a dögös anyóst „úgy” méregetjük férfiszemmel. Hm, egy anyuka, aki egyaránt fentről súrolja a negyvenes kort és a kilencvenes mellbőséget, és hosszú lábain nem látszik meg az idő múlása: igazán kihívásokkal teli célpont egy állandóan hódításra kész kannak. Ha ilyenkor békét akarunk a saját lelkünkkel, és mindenekelőtt a csajunkkal, akkor igyekeznünk kell kibújni a hétvégi vizitálások alól. Nehogy a végén anyuka is velünk akarja felidézni a régi, szép napokat. Jobb elkerülni az ilyen forró helyzeteket, és kitartóan „Csókolom!”-mal köszönni a férfiakat megbabonázó Hölgynek – had érezze csak, hogy nem olyan fiatal már, mint azt szeretné hinni.

Kiegyezés

A leírtak, melyek alapot szolgáltathatnak egy férfi-anyós csörtére, azonban nem ébresztenek zsigeri ellenszenvet bennünk, fickókban. Inkább csak olyan csendes ellenállás félét („jól van, mondja csak, anyuka…”). Sőt, a haverok legtöbbje kínosan ügyel arra, hogy biztonságosan ellavírozzon a párja mamája által fagyasztott jégen. Ami meglehetősen vékony, de talpon lehet maradni rajta. Ugyanakkor hibázni nem szabad, mert a legapróbb botlás is élethosszig tartó bizalomvesztést von maga után – ergo, beindul az olvadás. Az alapvető kedvességen túl tehát a lefegyverzésért is dorombolnak a kandúrok. Ha már szövetségest nem találunk benne, legalább egy tartós tűzszünetünk legyen a drága anyóssal.