Férfiálom: a nő, akiben van spiritusz

Nagy feladat ám ez, aminél nem veszem a bátorságot ahhoz, hogy egyedül birkózzam meg vele. Társakra lesz szükségem, méghozzá belevaló, tapasztalt, aprócska lelküket női tűsarkak által cafatokra lyuggatott barátokra. A férfi igazi barát, aki a bajban ismerszik meg. Most nem várunk a balszerencse kopogtatására, inkább gyülekezőt fújok, hogy a cimborák a fülem hallatára vitassák meg: mitől tudunk bolondulni a Nőért.

Itt volt már az ideje, hogy a rovat állandó szereplői némi éltető nedű társaságában csatarendbe sorakozzanak, és élményeiket a Női Portál szolgálatába állítsák. Az eredmény talán megdöbbentő, de a diskurzus végére Paris Hilton fogsoránál is világosabb lesz, hogy nem a leteszem-ottmarad, nem beszél-de szép típusú cicalányokért őrülünk meg. A konklúzió valahogy így foglalható össze: az élettel teli Hölgyeket szeretjük! Következzen tehát: Dávid, az önjelölt király(fi), és a kerekasztal Okos Tojásai!

Lepényleső

Igazán nem panaszkodhatom, hiszen csak úgy dőlt a szó a srácokból. És ha már beszélgetés, akkor mi mással is indíthattunk volna, mint a kisasszonyok csacsogásával. Feltéve, ha kinyitják a csöpp szájacskájukat. „Ide hallgassatok, én azt mondom, hogy hiába egyesek szerint fárasztó, ha egy csajnak be nem áll a lepénylesője, de ez még mindig jobb, mint amikor egy Néma Leventénét választasz ki a virágcsokorból.” – vágott a közepébe Attila, majd nem is állt meg ennyinél: „A legutóbbi kapcsolatom erre ment rá: egyszerűen elegem lett abból, hogy állandóan azon kellett agyalnom, hogy milyen témát dobjak fel. Közben a drága, meg csak bőszen hallgatott. És ha ez a szitu az első hónapokban, akkor mi lesz később?” – tette fel a költői kérdést a befektetések nagymestere. Való igaz, rémálommal ér fel egy olyan randi, ahová jegyzettel kell készülni a bevethető verbális munícióról. Válaszként meg örüljünk, ha egy „a-ha”-t kapunk. Tudjátok, Hölgyek, a kitartás nem tartozik a top erényeink közé…

Savanyú kis semmiség

Akkor meg pláne nem, ha újra és újra kis csatározásokban kell részt vennünk. Hiába van nálunk a kard, párunk addig védekezik a pajzsával, míg el nem fárad a karunk. Nesze neked sok beszéd! „Igazad lehet, kedves barátom, de ha egy lány dumagép, az sem feltétlenül jó.” – vette át a szót Zalán. „Hosszú távon kifejezetten zsibbasztó, ha időről időre apróságokon vitatkozunk, pusztán csak azért, hogy ő a saját igazát hajtogathassa. Az egyik csajommal például azon vesztünk össze, hogy vajon az étteremben, ahol ültünk, géppel vagy kézzel mossák-e a poharakat. És hiába mondtam, hogy ez lényegtelen, ő csak ragaszkodott a saját elképzeléséhez. Értitek ezt?!” – emelte mindkét karját az égnek a feldúlt szóvivő. És ha már ennyire belemelegedett…

A megváltó

„Továbbá azt is nehezen viselem, amikor központi figura leszek a tündérkém életében. A ’ha elhagynál, senkim sem lenne’, meg a ’te vagy életem egyetlen értelme’ mondatok riasztóan hangzanak. Én lennék a világ közepe? Semmi más motivációja, célja nincsen?” – füstölgött tovább Zalán. No igen, ahogy a kitartás nem az erősségünk, úgy a felelősségvállalás hallatán is fajtánk egyes egyedei behúzzák a farkukat. Újabb bizonyíték a tudatos nők dicséretére: a férfi legyen beépített elem, és ne tartóoszlop a mindennapjaiban. Lehet, hogy a pálma teher alatt nő, a fickók viszont csak zsugorodnak…

Neked természetes…

Az eddig csendben figyelő Bence ekkor látta elérkezettnek az időt a megszólalásra: „Én azokkal az elvárásokkal nem tudok mit kezdeni, amikor a csajom saját magát alapul véve engem is felruház bizonyos jellemvonásokkal. Mondok is egy esetet: egyik nap az én kis drágám megfázással feküdt otthon, és miután elláttam teával és a kellő odafigyeléssel, bejelentettem távozási szándékomat. Erre felháborodást kaptam válaszul, mondván: ő bezzeg lemondaná a helyemben az előre leegyeztetett programot. Könyörgöm, de ha én beteg lennék, nem kérném arra, hogy egész nap az ágyam végénél gubbasszon! Ebből szép nagy vita kerekedett, aminek a vége az lett, hogy elment a kedvem az egésztől, így maradtam otthon. Ki került ki ebből győztesen? Persze, hogy ő…” – lógatta csalódottan a fejét a könyvelők gyöngye. Látjátok, Hölgyek, egy férfinél semmit sem lehet biztos kiindulópontnak venni…

Az elmaradhatatlan

Ha több pasi összeül, akkor idővel kikerülhetetlenül téma lesz a szex. A jelenlévő falkatagok egyöntetűen azon a véleményen voltak, hogy a megfelelő mennyiségű és minőségű hancúrozás elengedhetetlen ahhoz, hogy a kerekek csikorgás nélkül forogjanak, és mindenki buzgón bólogatott a női lapok szextanácsaira: néha változzon a helyszín, súgjanak nekünk mocskos dolgokat, lepjenek meg bennünket csábító fehérneműben, ne féljenek a segédeszközöktől, és még sorolhatnám. Orbitális klisék, de ezek tényleg betalálnak nálunk. Még a végén kiderül, hogy nem is működünk olyan bonyolultan. Legalábbis ezen a területen nem.

Bús bikák bárja

Ha ez most egy kirakós lenne, akkor a szuper csaj a banda fenti véleménye alapján valahogy így nézne ki: szellemesen társalogna, de nem állna le balhézni csipp-csupp dolgokon, határozottan és önállóan élné az életét, amiben nekünk is szorítana egy kis helyet; nem magából indulna ki, amikor elvárásokat támaszt velünk szemben, és emellé még belevaló és dögös szerető az ágyban. De van ilyen nő? Naná! Csak ahhoz megfelelő férfi is kell, vagyis nekünk fel kell tudnunk nőni hozzá. És ez az, ami nehezen megy: a frankó megmondása után a valódi tettek mezejére lépni, és bizonyítani rátermettségünket. Csak tán nem ezért emelgeti annyi férfi egyedül a korsót a bárpultnál?