Nagy dilemma: a nők kerülete

A hölgytársadalom millióit megnevettető és megríkató Szex és New York névre keresztelt, sorozatnak látszó borzalom adja a modern, nagyvárosi dáma követendő példáját. Azt most tegyük félre, hogy a főszereplő aberráltan cipőfüggő, képtelen döntésre jutni a magánéletében, és emellé még újságíró is (miért van az, hogy a rózsaszín parfümmel körbefújkált amcsi komédiákban a főhős bige mindig valamilyen lapnál osztja az észt?), de ráadásul olyan alakja van, mint a frissen gyalult szörfdeszkának. Elviekben Carrie (vagy ki a bánat…) a XXI. század cosmo görljeinek bálványa, akinek már a melltartópántja látványáért is ölre mennek a bikák. Egy a bökkenő, erről elfelejtették megkérdezni a férfiakat. Bradshaw kisasszony nem állhatna modellt reneszánsz festőknek, mert azok úgy hajítanák ki a szingli botsáskát a műteremből, hogy a tíz centis tűsarka sem érné a földet. Ha valamiben, hát ebben konzervatívok maradtunk: ami husi, az jöhet – a tányéron és az ágyban egyaránt. Legfeljebb csak kevesen valljuk ezt be, de így legalább munkával látjuk el a fitnesz- és étrend tanácsadókat. Vagy bennünket sem kerülhet el a média agymosása? Feltéve, ha van nekünk egyáltalán olyasmi a fejünkben…

A védelmező lovag

Hiába a mélyen bennünk gyökeredző vonzalom a kerekebb formák iránt, azért sok példányunknál a vékonyabb Hölgyeknek áll a zászló; meg még más is. Naná, hiszen ne felejtsük el, hogy férfiakról van szó, akik az életükben felmerülő kérdések 99,9%-át a szex oldaláról közelítik meg. Ilyen tekintetben pedig szeretünk visszasüllyedni némileg állati szintre (ezt jó eséllyel még különböző fesztiválokon tesszük meg), és a gyengéd szeretkezések mellett néhanap elővenni a „na, majd adok én neked” személyiségünk vehemensebb kiadását. És hát ki mellett gyakorolhatnánk a leigázó hadvezér pózát, ha nem egy törékeny csaj mellett? A nők sokszor sóhajtoznak az oltalmazó férfikarok után, és bár az igény ebben a környezetben nem teljesen ugyanaz, de védelmező hajlamainkat igazán csak a vékony lánykák párjaként tudjuk megmutatni. Ám a filigrán testalkat akár a falatnyi szépségek vesztét is okozhatja.

Markos legények

„Áh, hiszen eltörne a kezeim között!” – hangzik néha egy-egy haver reakciója, amikor a látószögünkben eltipegő egyik xs-es méretű topra hívjuk fel a figyelmét. Nos, igen, a két tenyérrel átért csípő nem mindenkinél jön be (bár a szingli New Yorki is hallaná!). Reprezentatív mintával nem szolgálhatok, de bizony meglepődnétek, kedves Hölgyolvasók, hogy hány pasi szeret inkább gyurmázni vagy a dömperrel játszani, mint egy csontkollekciót ölelgetni – hogy csak néhány népszerű kifejezést osszak meg veletek a vaskos férfiszótárból. Itt aztán bele lehet adni apait-anyait, az „éreztetem, hogy biztonságban vagy” helyett itt a „kiélvezem, hogy van mit fogni” elve érvényesül a fickók egyszerű felépítésű gépezetében. Persze, a szex nem minden, és mindezt tudjuk mi, pasik is, legfeljebb hozzátesszük: sajnos.

Verseny, győztes nélkül

Sokat gondolkodtam azon, hogy pusztán a testalkatból levezethető-e bármilyen további következmény, de úgy vélem, hogy nem. Azt hiszem, inkább egy férfimagazin hasábjaira kívánkozna egy „10 dolog, amiben jobbak a vékony lányok a dundiknál” összehasonlítás, ami minden bizonnyal bődületesen nagy általánosításokat tartalmazna, de biztosra veszem, hogy sok alapja nem lenne. Mert hát kizártnak tartom, hogy pusztán a kilók döntenék el, hogy egy Hölgy gondoskodó, hogy jobban főz, vagy, hogy lelkesebb-e az ágyban (már megint a szex…). Rengeteg más tényezőt is figyelembe kell venni az eset elbírálásakor, alapvetően figyelembe véve azt, hogy minden nő egyéniség. De mivel a fickók galád létformák, ezért egy hajszálnyival mégis jobban kedvezünk a párviadal egyik résztvevőjének.

A kézipoggyász mérete

Szintén egyik barátomtól ered a mondás, mikor az egyik, szó szerinti nagyobb hódításunkat boldogan újságolva így fejezzük be a monológot: „Hiszen tudod, nagy bőröndbe lehet jól pakolni!”. Ő erre egy fanyar mosoly kíséretében csak ennyit szól: „Ja, csak kényelmetlen vele útra kelni…”. Ej, úgy tűnik, a derék szoknyavadásznak igaza van. Magukra sokat adó – és sokat gondoló - hímek körében visszatérő jelenség, hogy a teltebb idomok beindítják az erotikus fantáziájukat, de komolyabb kapcsolatba már nem bonyolódnak a tulajdonosával. A pálmát így nem egyszer a „deszkás” csajok viszik el, mert hát őket mégis nagyobb dicsőség bemutatni a haveri körnek! Aztán az megint más lapra tartozik, hogy mennyire járunk jól velük. A férfi már csak ilyen javíthatatlan fajta…

A sör, a has, meg a király

Amíg mi élvezettel mazsolázunk az övek szélessége által határolt választékból, addig emellé még vicces is pasiszemmel figyelni az erre a területre is kiterjedő női rivalizálást. A nyeszlett hercegnőcskék gúnyosan mutogatnak a „tonna donnákra”, utóbbiak viszont büszkén foglalják el nyápic kolléganőik elől a C kosaras melltartókat árusító pultot. De mi a helyzet velünk, férfiakkal? Megdöbbenésemre, a gyengébbik nem egyes mérvadó hangjai szerint a pocak nemhogy riasztó, de egyenesen vonzó is lehet, míg mások szíve a csontsovány, feminim vonásokat mutató bájgúnárokért dobban meg. Lehet, hogy a nők elnézőbbek, és nem annyira kritikusak a kinézetünk tekintetében, mint ahogy tesszük azt mi, velük szemben? Tehát, mi az ábra, Hölgyeim?