Ő nem pasi, csak a legjobb barátom

Nem elég, hogy a nőnemű egyedek jelentős százaléka elméleti síkon már rég megváltotta a pártoló tagságiját, de közel azonos hányaduk tart is egy ilyet valahol, de nem otthon. Ez a különbség a jól nevelt házikedvencek és jelen írás tárgya között. Nem, nem a retikülökről, a kosztümökről, a cipőkről, vagy a testápolókról lesz szó – hiszen nincs is olyan nő, akinek ezekből csak egy lenne -, hanem a férfiakról, mint a nők legjobb barátairól. Kismillió értekezés és tanulmány látott már napvilágot erről a felettébb problémás relációról, főként a női magazinok oldalain, gondosan pontba szedve a lehetséges gondokat, az árulkodó jeleket, és az esetleges kezelési tanácsokat is. No de mi a helyzet a túlparton? Mikor nézzük meg az érme másik oldalát a férfiak tekintetén keresztül? Most. Eljött a tisztánlátás ideje…

Akár az árnyék, úgy lopódzik mögötte

A férfiszívet is hatalmukba keríthetik a gyöngéd érzelmek. Ezt onnan lehet megállapítani, hogy különösen ügyelni kezdünk a külső megjelenésünkre, és nincs az a sportesemény, ami eltántoríthatna minket egy sokat ígérő randevútól (főleg a dvd recorderek korában). Furmányos taktikákat dolgozunk ki a kiszemelt őzgida megszelídítésére – figyelem, itt most szigorúan nem a trófeavadászatról beszélünk! -, terveket, álmokat és reményeket hordozunk magunkkal, félve őrizzük őket. És akkor bekövetkezik. Egy unalmasan hétköznapi délelőttön beúszik a képbe Jóska, András, Géza, Feri, vagy nevezzék akárhogy. Az a levakarhatatlan kullancs.

Gidácskánk mind többet kezd mesélni magáról, és ahogy haladunk előre a történetek mentén, ez az otromba fráter először csak feltűnik, aztán egyre gyakoribb szereplője lesz ezeknek a meséknek. Persze a csaj rögtön biztosít bennünket, hogy semmi esetre se akarjuk kiírni a sztoriból a hívatlan vendéget, hiszen csak barátok. De azok aztán nagyon. „Még egy ilyen férfi nincs a földön, aki ennyire érzékeny és jófej lenne, akivel mindent ennyire meg lehet beszélni, akire bármikor számíthatok.” – általában ezek a paraméterei a fent említett kedves, aranyos fickóknak. A női naivitás néha határtalan – már elnézést…

Vigyázat, csalók!

De komolyan. Ami nyilvánvaló a férfiszemnek, az a nők előtt rejtve marad. Kérem szépen, kedves Hölgyek, szögezzük le: ilyen pasi nincsen, aki minden hátsó szándék nélkül ennyi jó tulajdonságot képes magára aggatni! Az ember fiának egyrészt ott vannak a személyes tapasztalatai, másrészt hallgatott már végig egy-két nekikeseredett beszámolót, amelyek a „Mekkorát csalódtam benne!” című női vallomásos kötetben kerülhetnének lefűzésre. Elég egyetlen átbulizott éjszaka, kicsivel több alkohol, vagy csak egy nagy beszélgetés az üres lakásban, és mindjárt napvilágot láthat, hogy az az országos haver elsődlegesen egy bugyivadász kan, és csak vasár- és ünnepnapokon szívmelengető barát. Ugye, barát és barát között is van különbség. Férfifül számára nincs rosszabb, mint végighallgatni a nagy pofont jelentő kiábrándulás körülményeit (elcsattant csók, vándorútra indult kéz, hogy csak a szolidabbakat emeljük ki), hiszen mi mást reagálhatnánk néhány „én megmondtam”-on kívül. De, ha a nőknek ez kell, hogy a saját bőrükön tapasztalják meg…

Semmi más, csak haditerv

A pasik nem hülyék, még ha sokszor ennek az ellenkezője is tűnik valóságosabbnak. Ez a „legjobb barátod vagyok” semmi más, csak taktika. Ármányos, gaz taktika. Addig is ott lehet a csaj közelében maradni, körözni körülötte, akár cápák a magányos mentőcsónaknál; és várni a megfelelő alkalomra, hogy mikor vesz észre minket, mint férfit. Ezért már eleve elismerést érdemlünk, mert nem kevés türelmet igényel ez a fajta helyezkedés. Ha pedig elérkezett a pillanat, akkor jöhet az egészpályás letámadás! Ilyen egyszerű ez.

Lehet azt mondani, hogy mindez nem egyéb, mint szexista megközelítés, de kíváncsi lennék én arra a férfira, aki visszautasítaná állítólagos legjobb barátja – aki történetesen egy gyönyörű nő – felkínálkozását. Na ugye. A legszebb helyzetek pedig már csak azok, amikor ezekből a legjobb barátokból szeretők lesznek, de a nyilvánosság felé ezek a „gazemberek” továbbra is csak haverok maradnak. Így aztán élmény egy nőnek udvarolni, hogy nem tudhatjuk, nála kivel és mit takar a barátság fogalma. Mondhatom, szép…

A szabályt erősítő kivételek

Az ellentábor most felháborodottan kérheti ki magának a fentebb leírtakat. Egy percig sem vonom kétségbe a férfi és nő minden bajon áthatolni képes barátságát, de tény, hogy a két fajtát nem feltétlenül azért „találták ki” egymásnak, hogy csak spanoljanak. Könnyebb lehet ez akkor, ha egy szenvedélyes viszony csitul barátsággá, hiszen akkor már senkinek a szürkeállományát – és ágyékát – nem piszkálja a „mi lenne, ha?” gondolata. Azért számolni kell a visszaesés eshetőségével, és akkor megint elmosódhatnak a megszilárdított határvonalak (lásd még a Veszély a múltból című írást). A másik eshetőség, ha valamiért a kezdetektől fogva nincs meg az a kölcsönhatás a felek között, ami párrá avanzsálná őket. De még akkor is elég lehet egyetlen botlás – ha csak nem a vasorrú bábáról és Shrekről beszélünk -, és máris oda a barátság. Vékony jég ez, tehát érdemes óvatosan lépkedni rajta. És ha egyszer beszakad, már nehéz visszakecmeregni a felszínre – a naivitás igazán csak a jég hátán él meg.