Partytime!!! Csak nem veled, édesem...

„És én addig mit csináljak?” – melyik férfi ne ismerné eme kérdést a párnak választott hölgytől, amikor kínos heherészések közepette előadjuk a következő „kantivornya” tervét, amely valamelyik zenés szórakozóhelyen végződik?

Érdekes módon, erre a legtöbb fajtársam úgy tekint, mint ami alanyi jogon jár neki, ellenben, amikor a hölgy veszi elő csillogó flitterekkel díszített bálkirálynő kollekcióját, szinte minden esetben dühös felhorkanás az eredmény. Nem elég, hogy ez a szépség elmegy itthonról, de még ezt a kihívó göncöt is magára veszi? Különben is, miért csinosítja magát annyira, ha itt vagyok én neki?

Nem lehet, hogy mi férfiak azért félünk ettől ennyire, mert a szemünkben minden egyes buli újabb alkalom némi flörtre? Keresve sem találhattam volna alkalmasabb válaszadókat barátaim helyett, hiszen van köztük olyan, aki nem veti meg a zavarosban halászást. A siófoki éjszakában, két diszkó között vándorolva, megpróbáltam behatolni lelkük mélységeibe. Egész könnyen ment: valahogy az alkohol mindig őszintébbé varázsolja az embereket.


Igazából semmi

Nézzük elsőként a minden határon átgázoló macsót, aki nem ismer lehetetlent. Mit neki egy stabil párkapcsolat, attól még simán beszólogat a csajoknak, idióta szöveggel fűzi a pultos lányokat, és ha a szerencse rámosolyog, még attól sem riad vissza, ha esetleg „élesbe” fordulnak a dolgok. Tipikus esete az „amíg én kimulatom magam, addig te nézd otthon a sorozatokat, édes” hozzáállásnak.

Amennyiben nyitott szemmel és füllel járunk-kelünk, akkor nem egy női sirámot hallhatunk, ha ilyen partnert sodor mellé a sors. Mi mást tehetnének a gyengébb nem képviselői, először még szolidan próbálnak valami ellenállást kifejteni, majd később visszavonulnak csigaházukba, és a távirányító lép elő legjobb barátnőjükké. Ha Attila barátom vonatkozásában ennyire nem is egyoldalú a helyzet, azért minden kétséget kizáróan érdekes csoportot képvisel ebben a témában: „Figyelj” – kezdi kissé emelt hangon, egy műanyag flakont rugdosva maga előtt – „én férfi vagyok, tehát ez jár nekem. Ha lezúzunk valami partyhelyre, és ott összejön egy kis… izé… érted, szóval, az benne van a pakliban”. Próbáltam rá a lelkiismeret szavával, és a megcsalás fogalmával hatni, de csak legyintett: „Ugyan már, ez semmi! Csak szórakozok a csajokkal, ennyi kell. Ez nem jelent semmit, belefér”. Azonban rögtön elborult a tekintete, amint fordított felállásban vázoltam a helyzetet, vagyis mi lenne, ha párja csinos kis buksijában ugyanilyen gondolatok kergetnék egymást. „Micsoda?” – bömbölte – „Rögtön kirúgnám a csajt! Velem ugyan ne szórakozzon! Amit nekem szabad, azt nem feltétlenül lehet neki is.” – adott tájékoztatást az erővonalakról egy kaján mosoly kíséretében. Faggatózásomra, miszerint nem érzi-e ezt kicsit egyoldalú megközelítésnek, már nem kaptam választ. Ekkor már jobban foglalkoztatta a velünk szemben közeledő négyfős lánycsapat…

Stop táblák

De most komolyan, talán belőlem hiányzik a mindenen átgázoló vadászat őskori ösztöne, de mire fel ez a fene nagy tiltás?! Ha tényleg mindenki magából indul ki, akkor a haverok nagy része valóban komolyan aggódhat, ha nője kimenőt kér egy kis „táncikálásra” a barátnőkkel. Pedig egyáltalán nem lehet kizárni, hogy az eltávozás célja pusztán annyi, hogy a többi leányzóval levezessék a hét közben felgyülemlett stresszt, dumáljanak, nevessenek, és csörögjenek egy jót.

„Persze, persze, nem kell a duma…” – hörögte némileg üveges szemekkel társaságunk egy másik bakja – „Hidd el, ők sem angyalok vagy szentek. Iszogatnak egy kicsit, aztán máris lazulnak az erkölcsök. Nézd meg, hányszor szabadkozik a kiscsaj, akit éppen fűzök, hogy van pasija, aztán nagy többségük mégse utasítja vissza a közeledésemet. Akkor vajon mitől lenne pont az én nőm kivétel. Bár, engem ez már nem nyomaszt, nem hiszek a komoly párkapcsolatokban.” – tárja szét a karját, majd magához öleli a kezében szorongatott üveget.

Nehéz erre bármit is érdemben reagálni, de azért egy mélyebb elemzést megérne, hogy nekünk mitől van jogunk kocsmázni, pókerezni, teljes éjszakákra kimaradni, az „asszonyt” meg arra kárhoztatni, hogy az otthon magányában remegve várja hazaérkezésünket. Ráadásul, a vallomások alapján a nők valóban nem pasit akarnak fogni a szórakozóhelyeken, hanem bármilyen hihetetlen is, de: táncolni. Pont ezért is zavarja őket annyira, hogy nagyjából tíz másodpercenként kell elhessegetni a sokszor pofátlanul nyomuló hímeket. Aztán ki tudja, hogy ezek a beszámolók mennyire hitelesek…


Építsünk együtt magas falakat?

„Srácok, azért ezt nem lehet ennyire leegyszerűsíteni” – kért szót csendesen Lali, aki ezen az estén úgy döntött, a józan kisebbséghez csatlakozik. A srácról tudni kell, hogy már jó ideje megtalálta szíve választottját, ezzel párhuzamosan megjelenései ritkulni is kezdtek az összetartásokon, így már az is kisebb csodának számított, hogy most velünk tart. „Ha majd ti is összeakadtok egy olyan nővel, akit érdemesnek találtok arra, hogy lehorgonyozzatok mellette, akkor majd átértékelitek ezeket a dolgokat”. Természetesen válaszul nagy lehurrogást kapott, mondván, csak menteni akarja magát. A hangadók véleménye szerint egyszerűen arról van szó, hogy belemegy egy érzelmi zsarolásba, amit a végzet asszonyai nagyon fondorlatos módon játszanak.

Ez a félelem tüzének folyamatos táplálása a „ha te elmész, akkor én is elmegyek” kijelentéssel. Férfiemberünk sietve igyekszik közölni, hogy ő nem azért találkozik a haverokkal, és hogy ennyire ártalmatlan estét még nem látott a világ, mire a hölgy mosolyogva közli: „Ó, hiszen én sem azért mennék…” – de ennyi már éppen elég. Az ehhez hasonló rövid párbeszédek végül úgy végződnek, hogy mindketten otthon maradnak, és szép lassan leszoknak arról, hogy bárki is bárhova kimozduljon. Borjútermészetű férfiak megfogására tökéletes módszer, de a kicsit önérzetesebbje idővel belázad, és akkor már tényleg azért pörög-forog a diszkóban, hogy az esetleges utódot meglelje. Ezek a fránya emberi játszmák…


Szabad a csók?

Végezetül a kis csapat utolsónak érkezett tagja, Tibi ragadja magához a képzeletbeli mikrofont: „Papolhattok itt nekem akármiről, aki egyszer már pórul járt, annak nehéz visszaszerezni a bizalmát. Tök világos, hogy ha a csaj egyszer félrekavart egy buli alkalmával, akkor a büdös életben el nem engedem többet. Elég gáz utólag szembesülni ezekkel… engem ne vegyen palira senki!” – tört elő az önérzetes férfi belőle. A további verbális csatározások elkerülése végett inkább gyorsan bevettük magunkat egy „tucc-tucc” zenétől dübörgő helyre, ahol aztán mindenki kedve szerint lógó nyelvvel üldözhette a szebbnél-szebb lányokat. Én pedig úgy döntöttem, se erénycsősz, se háremőr nem leszek, mindenki menjen a maga útján…