Még egy kicsit ő is hitehagyott volt…

Még Jézus is a legsötétebb perceiben kínok között kétkedett és elárulva érezte magát, hiszen azt kérdi a 22. zsoltár szerint: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" De a többi verse is megrázóan ecseteli szenvedéseit: "Féreg vagyok s nem férfi; emberek csúfja és a nép utálata. Akik engem látnak, mind csúfolnak, félrehúzzák ajkaikat, és hajtogatják fejüket: Az Úrra bízta magát, mentse meg őt, hiszen gyönyörködött benne!... Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg, éjjel is, de nincs nyugodalmam" (3:7-9. versek).

Így kiállt fel: "Szomjúhozom!", majd „ Mint a víz, úgy kiöntettem, csontjaim mind széthullottak, szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között. Erőm kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt és a halál porába fektetsz engem. Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám. Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek. De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre." (Zsolt. 22:15-20)