Az aberfani katasztrófa

A hétéves Kathleen Middleton nézte, amint anyja, Annie reggelit készít egy reggel. Hirtelen az egyik tojás, amit Annie sütött, felemelkedett a serpenyőből, és a mennyezet felé lebegett. Kathleen viccesnek találta, de az anyja összeráncolta a homlokát, és aggódott, hogy ez rossz előjel lehet. Annie konzultált egy jósnővel, aki azt mondta neki, hogy az eset a közelgő halált jelképezi. Néhány héten belül Annie egyik legjobb barátja meghalt. Kathleennek ez volt az első olyan tapasztalata, amit nem lehetett magától értetődően megmagyarázni. Hamarosan ráébredt, hogy mindig fáj a feje, mielőtt földrengés ütne ki, és neveket és számokat látott közben. 1966. október 21-én, amikor Kathleen 52 éves volt, a hajnali órákban fuldokolva és zihálva ébredt fel. Borzalmas érzése kerítette hatalmába, és úgy érezte, a hálószobája falai ráomlanak. Nem tudott újra elaludni, végül felkelt, üdvözölte az akkori otthonában lakó albérlőt, és elmondta neki a korábban átélt érzést. Reggel 8-kor teát ittak, és alig egy órával később a heves esőzés után elmozduló hatalmas szénhulladék zúdult le egy meredek domboldalon, beborítva az Aberfan völgyet és lerombolták a Pantglass általános iskolát. Összesen 144 ember, köztük 116 gyermek halt meg Dél-Wales-ben.