Segítő kezek

1997 nyarán megkaptuk a Sarah lányunknak vett új matracot az ágyához. Felvittem az emeletre, és megpróbáltam kicserélni a régit. A lépcsőnk veszélyes volt, ezért folyamatosan azt mondtam magamban: "Kristy, légy óvatos." A férjem rokkant és több mint négy éve nem dolgozik, és a jövedelmem nélkül az utcán lennénk.

Amikor fent voltam, kinéztem az ablakon a három gyermekemre, akik a német juhászukkal, "Sadie" -vel játszottak, és apukájuk figyelte őket. Amikor elkezdtem mozgatni a régi matracot a lépcsőn, megcsúsztam, elveszítettem az egyensúlyomat, és zuhanni kezdtem. Gondolatok ezrei keringtek az agyamban abban a másodpercrészben. - Mi lesz, ha eltöröm a lábam, vagy még rosszabb? Kérem, kedves Isten, segíts nekem. Küldj nekem egy angyalt!

Nos, nem csak egyet, hanem kettőt is kaptam. Éreztem, hogy két erős, férfias kar megragad, a karjaim alá nyúlva felhúznak, és éreztem, hogy a lábaimat is meg fogják. Megálltam. Aztán megnéztem, és a matrac a lépcső alján volt, szépen és egyenesen a falhoz állítva.

Kimentem megkérdezni a férjemet, hogy járt-e a házban, és azt mondta: "Nem". És biztos, hogy nincs két plusz karja. A bátyám képes kommunikálni az angyalokkal és ő tájékoztatott, hogy Michael volt az, aki megragadott a karjaim alatt, Uriel pedig a bokáimat. —Kristy