A zöldgyerekek

John Macklin 1965-ben egy igazán furcsa eseményről számolt be: biztosította az olvasókat arról, hogy dokumentumokat, jelentéseket és tanúvallomásokat látott, amelyek igazolják az esemény megtörténtét. Macklin 1887 augusztusában kijelentette, hogy két gyermeket - egy fiút és egy lányt - fedeztek fel egy barlangban, Spanyolországban, Banjos falu közelében. A gyerekek nem beszéltek spanyolul, fémszövetből készült ruhákat viseltek, és zöld bőrük volt. Bár a helyiek próbáltak gondoskodni a gyerekekről, a fiú megbetegedett és a felfedezés után hamarosan meghalt. A lány öt évvel élte túl után, és bőre fokozatosan normál színűvé vált. Miután megtanulta valamennyire a spanyol nyelvet, azt mondta, hogy ő és testvére egy napfény nélküli földről jött; ahol mindenkinek zöld bőre volt; és örök szürkületben éltek. Soha nem tudta elmagyarázni, hogy kerültek oda a saját földjükről.

De Macklin meséje csak egy valóban rejtélyes esemény újrabeszélése volt, amely a 13. században az angliai Woolpitban történt. Csak a szerző megváltoztatta az események idejét és helyét, hogy „új” paranormális beszámolót hozzon létre. Ironikus módon néhány későbbi „kutató” azt állította, hogy Macklin története bizonyította, hogy Woolpit története valószínűleg megtörtént, mivel oly sok hasonlóság volt közöttük.