Extrém realitás

Dr. Steven Laureys egy olyan ember, aki a legkevésbé sem hisz a túlvilági életben. Az volt a célja, hogy az összes halálközeli élményt tudományosan támassza alá. Csakhogy a kutatásai során olyan dolgokra bukkant, amelyeket nem tudott megmagyarázni…

Leginkább a hiperrealitást. Amikor Laureys belefogott csapatával a nagy munkába, hogy tanulmányozzák a halálközeli élményből adódó emlékeket, arra számítotakt, hogy azok álmok és hallucinációk lévén elhalványodnak, tán el is tűnnek. De nem ez történt, hanem annak a tökéletes ellentéte. Ahelyett, hogy a korral haladva vagy más tényezőkből kifolyólag elthalványodtak volna, az emlékek egyre élesebbek és mondhatni frissebbek lettek, nem számít mennyi idő telt el. Ám ez a legkevésbé sem normális, nem is szabadott volna ennek megtörténnie. Általában csak az olyan erős emlékek maradnak meg, mint a születés, a házasság és az ezekhez hasonlók. Csakhogy a páciensek arról számoltak be, hogy a halálközeli emlékeik még ezekhez képest is sokkal erőteljesebb, élénkebb.

De Dr. Laureys akkor sem hiszi, hogy természetfeletti dologról volna szó. Valószínűleg maga az élmény, hogy mindjárt meghalunk, sokkal intenzívebb érzés lehet a többihez képest és ezért égnek bele az emlékek így az agyunkba.