6. Egy házikó védőszelleme

Ez az eset Amerikában történt meg egy családdal, akik ugyanabban a hegyi kisházban vakációztak immár 22 éven át. Azóta jártak oda, hogy az első gyerek két éves lett, mindig augusztus utolsó két hetében, mind a 22 évben valamivel együtt nyaraltak. Arról számoltak be, hogy néha ez a valami ugyan ijesztően is tudott viselkedni, de mindig érezték, hogy védelmezi a házat és a környékét. A kisház 9 másikkal együtt egy szépséges tó partján állt. Az öreg gondnok is tudott róla, hogy van valami fura a környéken, de csak megvonta a vállát, és nem foglalkozott vele. A kutyái azonban néha nyugtalankodtak, sarokba húzódtak és nyüszítettek.

Egyszer a szülők úszni mentek, és a gyerekek tüzet raktak a kandallóban, hogy apu meg anyu fel tudjon melegedni a hideg víz után. A kissrác már nagyjából tudta, hogyan is kell tábortüzet rakni, de rengeteg gyújtóst rakott a kupac aljára, a húga pedig újságpapírokat dobált a tűzre, így pillanatok alatt hatalmasak lettek a lángok. A vacogó szülők arra érkeztek haza, hogy már a szőnyeg is tüzet fogott, és a lángok a szoba közepe felé terjedtek. Egy pillanatra pánikba estek, a gyerekek, pedig ott álltak rémülten, a falhoz lapulva. És akkor, bármilyen hihetetlen is, míg ők dermedten álltak, valami elkezdte a lángokat oltani, nem csak a lángnyelveket csapkodta, hanem le is fojtotta
a tüzet, mintha egy nagy, vizes takarót dobott volna rá. Perceken belül nyoma sem volt a vésznek, csak a füst, a megpörkölődött szőnyegek emlékezettetek a majdnem-tragédiára.