A romolhatatlan bűnös

1675-ben Christian Kahlbutz német lovag a szülőföldjét, Brandenburgot védelmezte a svéd támadók ellen. Birtokain a lovag önkényúrként viselkedett, s többek között ragaszkodott az első éjszaka jogának feudális szokásához. Házasságából 11 utód született, és még legalább 30 gyermeke volt a környékbeli asszonyoktól. Amikor azonban egyikük visszautasította a lovag előjogait, az bosszúból megölte a nő vőlegényét. A gyászoló menyasszony bíróság elé terjesztette az ügyet, de a lovagot a társadalmi helyzete megmentette az igazságszolgáltatástól. Ám nemcsak a társadalmi helyzet játszott szerepet a felmentés alól, hanem ünnepélyes esküje is, amely így szólt: „Ha én vagyok a gyilkos, az Úr ne hagyja testemet soha megrothadni!” Végül 1702-ben szenderült örök nyugalomra. Amikor 90 év múlva az uradalom új gazdája renováltatta a helyi templomot, rátaláltak a koporsójára, melyben – mindenki ledöbbenésére – teste épségben feküdt. Így bizonyosodott be, hogy valóban ő követte el a bűnt, ahogy az emberek mindig is gondolták.