5. Anyai szeretet

Amikor megkaptam a munkát, úgy voltam vele, ugyanolyan munka, mint a többi és nem vittem bele érzelmeket. Végeztem a munkámat és számtalan emberen végeztem boncolást minden nehézség nélkül, de mégis eljött a retteget nap, amikor egy kisfiún kellett elvégezni a boncolást, aki még egy éves sem lehetett. Mivel nekem is hasonló korú gyerekem van, éppen ezért volt olyan nehéz. Már el is készültem vele, amikor megfordultam, és egy síró nővel találtam szembe magam. Biztos voltam benne, hogy az anyuka, ezért megmondtam neki, hogy nem lehet itt. Megkérdeztem, hogy egyáltalán hogy jutott be. A nő szó nélkül kiment a szobából, és pár perc múlva betoltak hordágyon még egy testet. Az a nő feküdt rajta, akit láttam. Azt hiszem… csak ellenőrizni akarta, hogy minden rendben van-e a gyermekével. A mai napig senki sem hisz nekem, amikor elmesélem a történetet, pedig láttam, amit láttam.