Csak szükség esetén lépnek kapcsolatba az emberi fajjal

A Genezis 19. fejezete leírja azt a híres történetet, amelyben kénköves tűzeső rombolja Szodoma és Gomora városait. Érdekes, hogy az angliai Bristoli Egyetem tudósai szerint meteor zuhanás történhetett az Alpok felett Kr.e. 3123-ban. Számítógépes szimulációk segítségével a tudósok azt is megjegyezték, hogy a becsapódásból származó égő törmelékek a Közel-Kelet felett is eshettek, ahol úgy gondolják, hogy Szodoma és Gomora léteztek. Másrészt az Ézsaiás 37: 36 azt az esetet írja le, amikor egy angyal elpusztította Sanherib király seregét. Erről az esetről Flavius Josephus zsidó történész az első évszázadban azt írta: „Isten pestisjárványt küldött seregére: az ostrom legelső éjszakáján pedig száznyolcvanötezren [. . . ] megsemmisültek. ” Ezek és más régészeti leletek azt mutatják, hogy a bibliai beszámolók nagyon is valóságos elemeket tartalmaznak. Az ilyen dolgok nyitva hagyják annak lehetőségét, hogy ezek a lények valóban kölcsönhatásba lépnek fajunkkal. Ezenkívül mindkét történetben az angyalok végső megoldásként jártak el olyan helyzetekben, amelyek sürgős megoldást igényeltek. Nyilvánvaló, hogy az angyalok csak meghatározott esetekben jelennek meg az emberiség történetében, amikor a helyzet megkívánja, és ezután ismét eltűnnek.