A Mississippi Egyetem kampusza alatt eltemetett 7000 test titkai

Sírok kerültek elő

1855-től 1935-ig a Mississippi Állami Elmegyógyintézet működött a Mississippi Egyetem kampuszának területén. Ebben az időszakban az intézmény több mint 35 000 beteget kezelt. A Mississippi Egyetem 2013-ban az új út- és parkolóalap ásáskor 2000 testet fedezett fel. Mindig is sejthető volt, hogy rengeteg ember halt meg ott, csak éppen azt nem lehetett tudni a közelmúltig hány ilyen szegény lélek halhatott meg és hová tűnhetett a testük. Most már tudjuk, hogy ez a szám közelebb áll a 7000 beteghez, akik mindegyikét egy hatalmas temetőbe temették el, amely eddig nem volt látható a Mississippi Egyetem területén.

Az egyetem bizonytalan volt olyan tekintetben, hogy mit csináljon a testekkel, de megpróbál létrehozni egy adatbázist a sírokról, hátha még szeretnék tudni az élő rokonok, hogy mi történhetett a szerettükkel. Oktatási intézményként az iskola a furcsa felfedezést is tanulási tapasztalatnak tekinti. A diákok tanulmányozták a holttesteket annak érdekében, hogy megtudják miben, hogyan haltak meg a betegek.

Az iskola még csak nem is gyanította, hogy ennyi sír van a kampuszon, amíg az építkezésre nem került a sor

A Mississippi Egyetem először 1991-ben értesült a testekről mikor a munkavállalók vízvezetékeket telepítették. 44 koporsót találtak a föld alatt. Ezután 2013-ban út és egy parkoló kiépítésénél további 2000 koporsót találtak. Ez volt az első jel arra, hogy több sír lehet ott, mint gondolták.

A Mississippi Állami Elmegyógyintézet 1855-ben az állam első mentális intézménye volt. 1935-ig működött, amikor a kórház új helyszínre költözött. Két évtizeddel később megkezdődött a Mississippi Orvostudományi Egyetem építése ugyanazon a helyen, ahol a kórház állt.

Most, mikor az iskola át akarja építeni a környező területet, úgy találták, hogy ez az egykori temető széles körben fekszik körülöttük. A koporsókat 20 hektárnyi földterületen szórták szét.

Minden test 3.000 dollárba kerül exhumálni majd visszatemetni, ami összesen 21 millió dollárt tesz ki, ezért a Mississippi Egyetem olcsóbb alternatívákat keres, amelyekkel mégis tiszteletben tartanák a halottakat.

Az iskola a testek exhumálását javasolta, és hogy az egyetemen temessék vissza őket a nekik szánt egy emlékhelyen, valamint tájékoztatnak bennünket az elmegyógyintézet történetéről és a betegek rossz kezelésének elismeréséről.

Fény derül az elmegyógyintézet titkaira

A mentális intézménybe belépve sokan egyfajta bélyeget kaptak, amelyről azonosítani lehetett őket.

Penny Stiles úgy véli, hogy a nagymamája 1901-ben az elmegyógyintézetbe került, miután megölték a férjét, illetve a fia születése után, akár a szülés utáni depresszió miatt.

Rhonda Richmond úgy gondolja, hogy az üknagymamája valószínűleg beteg volt a kórházban. Mivel az üknagymama egész életében különböző neveket használt, nem világos, hogy mikor és hogyan halt meg. 

Az Afro-amerikai betegekkel meglehetősen mostohán bántak. A polgárháború után az intézmény elkülönített szárnyat nyitott az afroamerikai betegek számára. A feljegyzések azt mutatják, hogy a szegregált osztályt túlzsúfolt volt, és a betegek rosszabb ételt kaptak, mint más betegek. A betegek kiadásáról szóló nyilvántartások jelzik a betegek halálának okait, és az afroamerikai haláleseteknél légzési megbetegedéseket és étrend-alapú hiányosságokként soroltak fel.

Ironikus, hogy az intézmény úgy lett megépítve, hogy inkább humánus kezelési eszköz legyen

Az elmegyógyintézetet a nagy reform idején építették a mentálisan betegek kezelésére. Bár a betegeket gondosan őrizték, több szabadtéri kijárási lehetőséget biztosítottak számukra. Abban az időben a nap és a friss levegő segített a mentális betegségek gyógyításában. Sok esetben gondolták úgy, hogy aki oda belép, az már ott le is élheti az életét.

Ugyanakkor a legtöbb beteg, aki belépett az intézménybe, megdöbbentően hamar meghalt. A legtöbb beteg 13 hónapon belül meghalt a befogadás után. Gyakran fertőző betegségek miatt, például a tuberkulózis vagy a táplálkozási hiányosságok miatt következtek be. 

Annak ellenére, hogy egy humánusabb intézménynek szánták, a jelentések a betegek rossz bánásmódjáról szólnak. Egy nő emlékeztet arra, hogy a 30-as években mikor elhagyta az intézményt, elhagyva, és sikolyokat hallott, de mivel elmegyógyintézetből jött ki, rávasalták, hogy nem szavahihető.

A második testhullámot egy parkolóhely építése során találták meg

2014-ben az iskola egy parkolóházat akart hozzáadni az egyetemhez. 1000 koporsót találtak a föld alatt, amikor a projekt megkezdődött. Ez arra késztette a kutatókat, hogy felkutassák az összes lehetséges test számát, és végül 7000-et találtak.

Végül a kutatók és az antropológusok, akik a megtalált testek maradványainak tanulmányozásáért felelősek, reménykednek abban, hogy az általuk készített adatbázis alapján mások megtalálhatják eltűnt szeretteiket. Bár valószínűleg nem lesznek képesek minden testet azonosítani.