Az elátkozott velencei palota - a halál kastélya

Filippo Giordano delle Lanze gróf kifinomult ízlésű, művelt, ám nem éppen társaságkedvelő férfi volt. Az arisztokrata nem véletlenül vált visszahúzódóvá: homoszexualitását titkolnia kellett, mert ha kitudódik, a legmagasabb körök tagjai mind rajta gúnyolódtak volna. 1970-ben már két éve élt a hírhedt velencei Ca’ Dario kastélyban. Ironikus módon az előző tulajdonost, a különc amerikai üzletembert, Charles Briggsnek azért kellett megválnia tulajdonától, mert olyan partikat szervezett a történelmi jelentőségű palota falai közt, amelyeken a legzüllöttebb helyeken felszedett férfiprostituáltakkal szórakozott. A városvezetés megelégelte az idegen féktelen és botrányos dorbézolásait, ezért elintézték, hogy hivatalosan is nemkívánatos személlyé váljon Olaszországban.

1970. július 19-én az antik tárgyak gyűjtésével foglalkozó Lanze grófot szemtanúk az Alberoni strandon látták négy férfi társaságában. Éjszaka a házvezetőnője – aki miután felszolgálta munkaadójának a vacsorát, nyugovóra tért – arra riadt fel, hogy a kastély könyvtárából veszekedés hangjai hallatszanak. Lement megnézni, miről is van szó: a gazdája egy jóképű szőke férfivel állt a szobában, de már nem kiabáltak. A házvezetőnő lefeküdt, ám másnap érintetlenül talált rá a vacsorára, majd meglelte Lanze gróf holttestét. A férfi egy vértócsában feküdt: a fejét egy súlyos tárggyal törték be. Mint a vizsgálat később kiderítette, nem a fejét ért csapásba halt bele (amelyet egyébként egy nehéz antik vázával mértek rá), hanem abba, hogy a támadója addig rugdosta a mellkasát, amíg a szíve fel nem mondta a szolgálatot. A tettest igen hamar elfogták: a házvezetőnő által látott szőke férfi, egy horvát tengerész, Raoul Blasich volt az. A 22 éves fiatalember nem volt homoszexuális: azért szedette fel magát a gróffal, hogy kirabolhassa, majd a barátnőjével Amerikába akartak szökni.

Természetesen nem Lanze gróf volt a kastély átkának első áldozata. A 15. században Giovanni Dariónak, az épület legelső tulajdonosának lánya, Marieta e palotában vetett véget önkezével életének, majd a férje, Vincenzo Barbaro ellen sikeres merényletet vittek véghez ellenségei. 1893-ban a történész Rawdon Lubbock Brown vásárolta meg a kastélyt. Annyi pénz költött a renoválására, hogy szép lassan tönkrement, majd végső elkeseredésében öngyilkosságot követett el. A már említett Charles Briggs kubai származású szeretője, Juan De Carrerát (aki az üzletemberrel a kastélyban élt egy ideig) szintén kiutasították Olaszországból. Nem sokkal ez után Mexikóban telepedett le, ahol felkötötte magát.

Lanze után Kit Lambert, a The Who nevű világhírű rock zenekar menedzsere vette meg a Ca’ Dario kastélyt. Lambert 1981. április 7-én halt meg rejtélyes körülmények között: agyvérzést kapott, miután legurult a palota lépcsőjén. Máig nem tisztázott, vajon egyszerű baleset történt, vagy esetleg szándékosan lelökte valaki.

Ezt követően egy velencei üzletember, Fabrizio Ferrari tulajdonába került a palota. Ő szintén tönkrement, a húga, Nicoletta pedig titokzatos módon hunyt el: az autóját egy árokba fordulva találták meg, a meztelen holttestét viszont jóval messzebb, az út menti mező közepén. 1986-ban Raoul Gardini, olasz vegyianyag-gyártó mágnás vásárolta meg Ferraritól a Ca’ Dariót. A befolyásos férfi korrupciós botrányba keveredett (Tangentopoli-ügy), és végül főbe lőtte magát, ám az is lehet, hogy megölték: a pisztolyával ugyanis a vizsgálat szerint kétszer lőttek az adott időpontban, a másik golyó azonban sohasem került elő… Valószínűleg azért végeztek vele, nehogy vádalku keretében „feldobja” magas pozíciókban trónoló cinkosait.

A Ca’ Dario után a neves rendező és színész, Woody Allen is érdeklődött, de amikor tudomást szerzett a halálesetekről, elállt vásárlási szándékától. Jelenlegi tulajdonosa nem szereti a nyilvánosságot, és eddig még semmiféle balszerencsés esemény nem történt vele. Talán végül mégis megtörik az átok?...