Mi is történt az orosz alvásmegvonás-kísérlet alatt?

Valamikor a negyvenes években szovjet kutatók öt emberen – politikai foglyok - teszteltek egy gáz alapú kísérleti fázisban lévő stimuláns hatását. Bezárták őket egy légmentesen zárt helyiségbe – ahol voltak ágyak, víz és elegendő élelem harminc napra -, ahol kamerákon és kémlelő ablakokon át figyelték őket, mivel a szer meglehetősen toxikus volt, amit bejutattak nekik. A foglyok azt hitték, hogy harminc nap alvásmegvonás után hazamehetnek.

Csak öt nap után kezdtek panaszkodni a körülményekre és súlyos paranoia, hallucináció tüneteit kezdték mutatni. Már nem álltak szóba egymással, és a mikrofonba meg a megfigyelőablakokhoz kezdtek suttogni. Kilenc nap múlva egyikük üvölteni kezdett, amíg el nem szakadtak a hangszálai. A többiek nem törődtek vele, ketten viszont lapokat tépkedtek ki a könyvekből, és a saját ürülékükkel bekenve eltakarták a megfigyelőnyílásokat, és többé semmilyen zaj nem érkezett a helységből.

Tizenegy nappal később a kutatók kapcsolatba akartak lépni a foglyokkal, ezért a hangosbeszélőn át bejelentették, hogy belépnek a helységbe mikrofon ellenőrzés céljából, és cserébe egyiküket szabadon engedik. Erre az a válasz érkezett: „Mi már nem akarunk szabadok lenni”

Vita alakult ki a tudósok és a kísérletet finanszírozó katonaság között, de végül arra jutottak, hogy a tizenötödik napon megszakítják a kísérletet. Elkezdtek kivonni a gázt a helységből, és panaszkodni kezdtek a foglyok a hiányára. Ötből négy fogoly maradt életben, és darabokban hiányzott belőlük a hús és a bőr, ami öncsonkítás eredménye volt.

Végül az alanyokat műtétre vitték az állapotuk miatt. Egyikük könyörgött a sebésznek, hogy „vagdossa”, és mindannyian a stimuláns gázért könyörögtek, mondván, „ébren kell maradniuk”. A meghiúsult kísérlet miatt a kutatók a túlélő alanyok eutanáziáját tanácsolták, és végül arra kényszerültek, hogy lelőjjék őket. Az utolsó, aki meghalt, azt mondta a katona parancsnokának: "Mi vagyunk ti. Mi vagyunk az őrület, amely mindannyiotokban ott lapul, és minden pillanatban könyörögünk, hogy szabadok legyetek legmélyebb állati agyatokból."

Szóval elég könnyű belátni, hogy általában miért ragadt meg az orosz alváskísérlet, igaz? Épp elég realisztikus jellemzői vannak. Miután 2010-ben az Orange Soda közzétette a történetet, az orosz alváskísérlet futótűzként terjedt az interneten. A News Corp Australia összefoglalta, hogyan tud egy ilyen történet megalkotója szinte tudományos szigorral és pontossággal alkotni valamit. 2013-ra Snopes megcáfolta a történetet, és egyenesen kijelentette: „Ez a beszámoló nem egy valódi, 1940-es évekbeli alvásmegvonás-kutatási projekt félresiklott történelmi feljegyzése.” A legtöbben úgy tartják, hogy az egész valójában átverés, és mégis, néhány ember a mai napig azon tűnődik, hogy valóban megtörtént-e.
 

kép: pinterest

forrás1, forrás2