A libákkal suttogó

St. Werburgh egy másik szent volt Anglia északi részéből a hetedik században. Az uralkodó királyi házból származott, számos női rokonát követve apáca lett. Családjában számos szent volt, így talán nem meglepő, hogy csatlakozott a családi vállalkozáshoz. Halála után Werburgh bátyja lett a király, és testét egy alkalmasabb pihenőhelyre költöztette. Amikor felnyitották első sírját, holttestét csodával határos módon épen találták. St. Werburgh-ot gyakran libával ábrázolják, és ez egy neki tulajdonított csoda miatt van. A kolostorának szomszédságában egy libacsapat okozott gondot. Az emberek segítségül hívták, ezért behívta otthonába a libákat, hogy ne károsítsák a termést. Reggel, amikor elment, hogy kiengedje őket, észrevette, hogy az egyik liba hiányzik, mert egy szolga megette. Elhoztatta a liba csontjait és tollait, és életre keltette. Az egyik társuknak nyújtott segítségért Werburgh megígérte a libákkal, hogy soha nem térnek vissza a közeli mezőkre az örökkévalóságig.