Elvis élt! Elvis él?

Tény, hogy eltemették, rajongói közül azonban jó néhányan állítják, hogy azóta személyesen látogatta meg őket a Király. Talán nem meglepő, hogy e szerencsés emberek többsége az Egyesült Államokban él.
Egy író összegyűjtötte a történeteket, és később nagy sikerű könyvet is írt róluk.

Egy pszichiáter vallomása
Hilda sohasem hitt a paranormális jelenségekben, kizárólag tudományos oldalról vizsgálta az agy működését. Sohasem találkozott személyesen Elvissel, egészen addig az estéig.
A dolgozószobájában ült, és egy szakcikken dolgozott. Egészen elmélyült a munkájában, mikor egyszer csak felnézett, és Elvis Presley ott ült vele szemben egy karosszékben. Abban a karosszékben, melyben a paciensei szoktak helyet foglalni egy-egy terápia alkalmával. Hilda első gondolata az volt, hogy valami nincs rendben az agyműködésével. Ezzel egyidejűleg azonban megérezte maga körül azt a kiáradó kedvességet, melegséget, amely a vele szemben ülő alakból áradt. A pszichiáter számára ez egy igen meglepő élmény volt, hiszen abban az időben úgy érezte: övé a világ. Sikeres orvos, aki független, önálló, és főleg gazdag. A világnak csak a szebbik oldalát látta. Elvis azonban megérezhette, hogy valami nincs rendjén, mert mosolygott, sőt sugárzó derű áradt belőle.
„Éreztem, hogy segíteni akar nekem. Alaposan megfigyeltem. Fiatalnak tűnt, kb. annyi idős lehetett, mint a halálakor volt. És ami nagyon fontos: boldog volt. Valamiféle kék ruha volt rajta, kifejezetten vonzónak hatott benne. Annyira figyeltem Őt, hogy teljesen ráhangolódtam, és különös kapcsolat alakult ki közöttünk. Hirtelen úgy éreztem, hogy barát ül velem szemben, és elkezdett velem beszélgetni. „Elégedett vagy az életeddel, Missy?” A Missy becenevet már évek óta nem használtam, és kizárólag a legközelebbi hozzátartozóim szólítottak így. „
Hilda akkor, és abban a pillanatban döbbent rá, hogy olyan helyzetbe került, ahol nem bújhat a doktori cím mögé. Nem tudott elrejtőzni, kénytelen volt szembenézni egy olyan emberrel, aki már meghalt, és aki azt kérdezi, elégedett-e az életével. Az életével, amivel még Ő maga sem volt tisztában. Ekkor kitört belőle – mélyen, belülről – a zokogás.
„ Elvis azt mondta nekem: "Hilda, át kell gondolnod, hogy mit teszel az életeddel!" Abban a pillanatban megértettem, hogy az emberi agynak és léleknek sokkal többre van szüksége, mint ahogy én azt eddig véltem. Amikor mindez világossá vált előttem, ráébredtem, hogy Elvis mindjárt el fog menni, és soha többé nem találkozom vele. Azért jött el ugyanis, hogy ráébresszen arra, amire magamtól talán soha nem ébredtem volna rá. Önkéntelenül lehajtottam a fejem, és összekulcsoltam a kezem. Amikor újra felnéztem, Elvis már nem volt ott.”
Hilda azóta nem találkozott a királlyal, még csak nem is álmodott róla. Néha felteszi az egyik lemezét, és végighallgatja. Immár teljesen más emberként.

Egy kisvárosi rendőr esete
Harold egy jól megtermett, kemény ember volt, aki szerette a hivatását. Három fia volt. Közülük Tony volt a legkezelhetetlenebb, már középiskolás korában marihuánát szívott. Rendszeres veszekedések követték egymást, és a fiú elkezdett csúszni lefelé. Egy ilyen veszekedés alkalmával Harold egyszer olyat talált mondani a fiának, amit azóta is bán. A rákövetkező néhány napban Tony egy szót sem szólt, bezárkózott a szobájába, és kedvence – Elvis Presley – lemezeit hallgatta. Egy héttel az ominózus veszekedés után azonban nyomtalanul eltűnt. Haroldnak ettől fogva nem volt sem éjjele, sem nappala. Mivel a rendőrség kötelékében dolgozott, tudta, hogy vajmi keveset tehet a szülő az ilyen esetekben. Egy éjjel különös álmot látott.
„Elvis Presley besétált az irodámba, és azt mondta, van némi információja Tonyról. "Aggódom Tony miatt, Uram! Tony az egyik rajongóm, elment Los Angelesbe, és nem tudok a közelébe férkőzni. Ráadásul erősen kábítószerezik is." Egy térkép is volt nála, amely Los Angelest ábrázolta. Egyfolytában azon igyekezett, hogy megmutasson egy kis utcát a város bizonyos negyedében, de én még életemben nem jártam Los Angelesben, így nem tudtam kivenni a helyet. Egyetlen utcanevet sem tudtam elolvasni, bármennyire is igyekeztem. Ekkor Elvis felhagyott a próbálkozással, és beszélni kezdett hozzám. "Nézze, Tony egy bérlakásban van." Ez után azon vettem észre magam, hogy már nem az irodámban vagyunk, hanem egy kis utcában. Rövid utcácska volt, egy vegyeskereskedés volt az egyik sarkon, és egy gyorsbüfé a másikon. Minden ködösnek tűnt, nem tudtam kivenni a tárgyakat. Elvis ekkor egy öreg, lerobbant házat mutatott nekem, ami igen elhanyagoltnak nézett ki. Egy emeletes ház volt, a bejárati ajtó előtt egy macska ült, aki szeretett volna bejutni. A macska vörös színű volt, csíkokkal. „
Harold reggel erős fejfájással ébredt. Egész nap az álmon rágódott, és már bizonyosnak vélte, hogy megtalálja a fiát. Két nappal később középső fiával együtt indult útnak, egyenesen Los Angelesbe. Felvette a kapcsolatot a helyi rendőrséggel, és egy szakértővel, aki megmutatta a város azon negyedeit, ahol a legtöbb – otthonról meglógott gyerek – meghúzódik. Valamennyi kerületbe elmentek, szétosztották a Tonyról készült fotókat.
„Én vezettem. Egyszer csak megpillantottam egy vegyeskereskedést a sarkon, vele szemben a hamburgerest, épp úgy, ahogy álmomban láttam. Leparkoltam, és gyalog indultam az utcán lefelé. Félsaroknyira megpillantottam három öreg, egy emeletes házat. Az egész ismerős volt Nem tudom, hogy magyarázzam el, de biztos voltam benne, hogy ez az a hely, amit Elvis mutatott. Bekopogtattam az egyikbe. Egy öregasszony nyitott ajtót, aki botra támaszkodott. Megkérdeztem tőle, itt lakik-e a fiam, és megmutattam a fényképét is. Az öregasszony a botjával az emeletre mutatott. Felrohantam, benyitottam a szobába, és ott ült Tony.”
Harold tehát megtalálta a fiát. Igaz volt, amit Elvis mondott róla. Valóban rákapott a kábítószerre, de már szerencsére túl van rajta.
Tony elmesélte, hogy többször álmodott a Királlyal, aki álmában elmondta, hogy az apja el fog jönni érte. Tony azt is elmesélte, hogy távolléte alatt egyetlen társa volt csupán: egy vörös macska, csíkokkal.

Egy kamionsofőr furcsa története
1980. december 20.-án Jackkel egészen különös dolog történt. Egy esős éjszakán Memphisbe tartott kamionján, kicsit sietősen, mert édesanyja születésnapjára mindenképpen otthon akart lenni. Egy benzinkúton megállt tankolni. Amíg várakozott, kiszállt a kamionból, és körbesétálta a járművet. Ekkor egy különös fényre figyelt fel, és egyidejűleg egy férfira, aki egy csomagot vitt a hóna alatt. Mivel közvetlen közelébe került, Jack megkérdezte tőle, hogy merre tart. A férfi halkan, fejét lehajtva közölte: "Memphisbe". Mivel nem jelezte azon szándékát, hogy felkéredzkedjen a kamionra, Jack hamar túllépett az eseten, és tovább folytatta útját. Az eső egyre jobban szakadt. Alig tett meg néhány métert, a furcsa férfi ismét feltűnt az úton. Ráérősen sétált az út mentén, hóna alatt a csomaggal.
„Soha nem veszek fel stopost, mert egyszer majdnem pórul jártam – meséli Jack. De ez a férfi olyan különös volt, hogy nem gondolkodtam tovább, kiszóltam neki: "Memphisbe megyek én is, ugorjon fel, elviszem." Az ismeretlen megköszönte, majd felült mellém. Fáradtak voltunk mind a ketten, ezért közösen küzdöttünk az elalvás ellen. Már nem is emlékszem, miről beszélgettünk. Szó esett a zenéről, és hogy mennyire várja már a találkozást a szüleivel. Elmeséltem neki, hogy volt egy kis gondom az alkohollal, Ő pedig nagyon megértőnek bizonyult. Azt válaszolta, neki is meggyűlt a baja a fájdalomcsillapítókkal és az altatókkal, így pontosan tudja, mit érzek. Mire Memphisbe értünk, már kezdett világosodni, és jobban szemügyre tudtam venni. Nagyon ismerősnek tűnt, de nem tudtam, honnan. Nagy kabátjának gallérja és széles kalapja árnyékot vetett az arcára. Megkérdeztem tőle, hol akar kiszállni, mire azt felelte, hogy az Elvi Presley sugárúton. Ekkor már nagyon furdalt a kíváncsiság utasom kilétét illetően, ezért bemutatkoztam neki. Erre Ő ennyit felelt: "Elvis Presley vagyok, Uram." A lélegzetem is elállt, izzadságcseppek folytak a hátamon. Ö volt az, igen Ő volt Elvis Presley szelleme, efelől nem volt kétségem.”
Jack nem ivott ebben az időszakban, gyógyszert sem szedett. Az eset után többször ellátogatott arra a helyre, ahol Elvist kitette, de sohasem találkozott többé vele.

Három ember, három különös történet. Tehát Elvis élt! Elvis él?