Kincsekkel teli tó

A kolumbiai Guatavita-tó körül élő őslakosok érdekes rítusokkal igyekeztek a vízi istenük kedvére tenni. A trónörökösök áldozatot mutattak be, aminek akár az is lehetne a címe: El-Dorado, az „aranyozott ember” utazása. Tehát, az új király testét bekenték a papok ragadós földdel, amelyre aranyport hintettek. A leendő uralkodót eztán egy tutajra segítették, lábához nagy halom aranyat helyeztek. A fővezérek ugyancsak ajándékokat vittek. Ő a tó közepén aztán az összes aranyat bedobta a tó vizébe, így az új uralkodót az Istenek „elfogadták”. A tó feneke nem iszappal, hanem arannyal van jóformán kitömve. A buktató persze megint az, hogy nem lehet felszínre hozni. A kolumbiai kormány megtiltotta, hogy lecsapolják a tó vizét, vagy bármilyen más módszerrel felkutassák a fenekén lévő aranyat.

Úgyhogy innen ered El Dorado legendája is. Tudjátok, amely szerint az előbb említett tó partjain állt egy város, Manoa del Dorado, amelynek házait arany borította, útjai pedig drágakövekből voltak kirakva. Ide menekültek az inkák utódai, akik nap, mint nap friss aranyporral kenték be testüket.

Egyébként 1545-ben megpróbálták kikotorni a Guatavita-tavat, de a kísérlet nem sikerült. Többször is megpróbálkoztak, ám egyik alkalommal a kizúduló víz 20 méterrel csökkentette a tó szintjét, majd a hasadék beomlott, ezzel számos munkás halálát okozva. Így hát már csak ezért is van betiltva mindenféle kutatás.

Különben annak ellenére, hogy tényleg találtak aranyat, felhagytak a próbálkozással.