Nácik aranya

Egyfelől abból kell kiindulni, hogy Hitler és az SS a hatalomra kerülést követően nem kis figyelmet fordítottak a bécsi, illetve prágai nemzeti bankok aranytartalékaira, és a katonai létesítményekre. Ez a két összetevő kellett a titkos recepthez és ahhoz, hogy a Harmadik Birodalom egyszerre rendkívül gazdag lett. Még mindig él a jöttünk-láttunk-elfoglaltuk-elraboltuk elv. Mire eljutottak odáig, hogy a második világháború hat éve dúlt, Németország és hadereje rengeteg európai országot teljesen, illetve részlegesen a hatalmába kerített, ami persze azzal is járt, hogy az adott nemzeti bankok aranytartaléka is Berlin zsebecskéjébe vándorolt.

Itt jön képbe a táborok, és mindennemű letartóztatott, bebörtönzött emberek kizsebelése is. A nácik nagyon jól értettek a porszívózáshoz és hihetetlen mennyiségű értéktárgyakat kaszinózhattak be a háború ideje alatt. Ám mikor megcsapta őket a bukás szele, pánikszerűen próbálták elrejteni a lopott zsákmányt. Kézenfekvő ötletnek tűnt számukra, hogy a kincsek nagy részét állítólag az ausztriai Toplitz-tó mélyére vessék. Ennek a kincsnek a felkutatásához külön engedélyt kell kérni a kormánytól, amit az úgynevezett „Náci-kincsvadászok” gyakran meg is tesznek, akár illegálisan is, máskülönben nem nagyon adnak...

Na de mennyiről beszélek? Ha az aranyakat nézzük, akkor az amerikai Külügyminisztérium háború utáni becslései szerint Hitler aranya olyan 650 milliót. Legalábbis az 1950-es adatokkal számolva Részletesen nézve 500 millió az államoktól és 150 milliót magánszemélyektől. Ez mai több,mint 1500 milliárd forintnak felel meg. De még ott vannak a drágakövek, az ezüstök, a műkincsek, amikre Párizstól Varsóig és Amszterdamtól Prágáig rátették a koszos kis mancsukat.