A borzalmas ének

“Amikor a legidősebb gyermekünk még csecsemő volt, akkor egy ikerházban éltünk a sógorommal és a barátnőjével. A lányom, Lilah olyan két hónapos lehetett. Miénk volt az egész felső emelet, és Lilah – aki most majdnem 7 éves - külön aludt a szobájában. Én akkor éppen a televíziót néztem a nappaliban. Voltak bébimonitorjaink, egy az ő szobájában, egy a szobánkban és ott volt mellettem is egy, a kanapén. Egy óra múlva a kanapén valami furcsa hümmögést hallottam. Pár perccel később egy kislány éneklését hallottam: “Lilah aranyos lány, anyukájának gyorsan ide kell érnie, mielőtt bántanám.” Azonnal felszaladtam az emeletre, megragadtam a lányomat és kifutottam a házból, ahol megvártam, hogy a sógorom hazaérjen a munkából. Végig csak sírtam. Ezt megelőzően és azt követően a férjem arra ébredt éjszaka, hogy valami megharapta. Felkapcsoltam a villanyt és harapásnyomok voltak rajta, mintha egy gyermek megharapta volna a lábát. Hamarosan lejárt a lízingünk és eljöttünk onnan. Még mindig hidegrázást kapok, ha rá gondolok.”