Kísérteties történelmi energia lenyomatok

A fogadó éveken keresztül szemtanúja volt a tiszteletreméltó vendégek cselekedetinek. George Washington, Alexander Hamilton, Benedict Arnold, William Jennings Bryan, and Franklin Roosevelt töltötték itt éjszakáikat, és mindannyian a fogadó pincéjében fogyasztották el italukat, mint pl. legutóbb. Bill Clinton is. A fogadó vonzó és hívogató, ráadásul kényelmes, modern bútorokkal látták el, ugyanakkor bájosan megőrizte a régi tradíciókat.

Egy legutóbbi rhinebecki utazásom alkalmával megszálltam a Beekman-nél a Towsend Házban. A szoba tágas, kényelmes volt és meglepetésemre még kandalló, íróasztal, két fotel, és egy üveg whisky is várt rám – minden bizonnyal azért, hogy melegítse az éjszakámat. A szobának hatalmas gardróbszobája volt, elfért benne egy mosdó, egy mini hűtő, és ahhoz is elég nagy volt, hogy több bőröndöt is tároljunk benne. Fáradt voltam, ezért korán lefeküdtem, ám hajnali 3:30-kor fel is ébredtem, mert nehéz csizmák dobogását hallottam. Riadtan felültem, felkapcsoltam a lámpát, ami az ágy mellett volt - feltételeztem, hogy a férjem okozza a zajt. Azt hittem, már felkelt és valamit csinál a gardróbban. Amint felvillant a fény, a zaj abbamaradt. Szóltam a férjemnek, de csak a horkolását hallottam, tehát mélyen aludt az ágyban. Teljesen ébren ültem néhány percig, és megfordult a fejemben, hogy biztosan csak álmodtam.

Ez nagyon zavaró volt számomra, hiszen azt gondolom magamról, hogy minden egyes álmomra tisztán emlékszem - még lánykoromból is. Arról nem beszélve, hogy pont az álmokról és az álomfejtésekről tanítok. Minden reggel, amikor felkelek, visszaemlékszem az álmaimra, kategorizálom őket és próbálok belőlük tanulni valamit. Ezek az álmok a másik világból kommunikálnak velem, a tudatalatti álmok pedig segítenek megoldani az életemben felmerülő problémákat. Vannak olyan álmok is, amelyek semmit nem jelentenek, de ezek általában akkor jellemzőek, amikor nem vagyok jól, vagy túl nehezet eszem elalvás előtt.

Amint ültem az ágyban és gondolkodtam, rádöbbentem, hogy ez a hang éppen a tudatalattimba hatolt be, és szakította meg az álmomat, majd ébresztett fel, és olyan érzésem volt, mintha valaki lenne a szobában. Ittam egy korty vizet, ránéztem az órára, mely 3:45-öt mutatott, és elhatároztam, hogy visszafekszem, mivel még korán volt. Amint lekapcsoltam a villanyt, a csizmák kopogása újra elkezdődött! Akkor már tudtam, hogy nem álom volt.
Tisztán kivehetően hallottam a csizmakopogást, és a hang a hatalmas gardrób szoba felől jött. Ahelyett, hogy a villanyt felkapcsoltam volna, fogtam a kis zseblámpámat, amit mindenhova magammal viszek és bementem a gardróbba, hogy kinyomozzam a zaj forrását. Amint beléptem, egy teljes életnagyságú jelenségbe futottam, egy férfi szellem 18-ik századi öltözetben járkált fel-alá a gardróbban, nehéz csizmáival hangos zajt csapva a padlón, amin egyébként szőnyeg volt. Megfigyeltem, hogy mozdulatai hevesek voltak. Odament az asztalhoz, ránézett egy levélre, és amikor beleolvasott izgatottnak látszott. A kezében egy másik levelet tartott, kinyitotta, elolvasta a tartalmát, és úgy tűnt, hogy a levél, ami az asztalon hevert, teljesen az ellentéte volt annak, ami a kezében volt. Ez aggodalmat okozott számára, és nem volt benne biztos, hogy mi a végső döntés. Ahogyan járkált a szobában, közben meg-megállva, jobb oldalra nézett. Ez idő alatt egy másik jelenség jelent meg mellette, egy barna hajú nő - úgy tűnt, hogy nagyon kedvelte ezt a nőt.

A hangulat megváltozott a szobában, amint kapcsolatba léptek, és éreztem közöttük a vonzalmat. A haragos energia eltűnt, amint a férfi megsimogatta a nő állát. Ez rövid ideig tartott, aztán a nő eltűnt és a férfi visszament az asztalhoz. Az egészből azt tudtam kikövetkeztetni, hogy döntenie kellett a két levél közül, mely sok ember sorsát eldöntötte, beleértve őt magát és a hölgyet is - nagyon nehéz volt a döntés meghozatala.

Ezen a ponton próbáltam meg vele kapcsolatba lépni, hogy megtudjam, lát-e engem, és tud-e velem kommunikálni, de nem tudott. Amit tapasztaltam, azt úgy hívják, hogy „lenyomat kísértés”. Alapjában véve ebben a fajta kísértetaktivitásban valami történik, ami nagyon stresszes, és az energia olyan erős, hogy nyomokat hagy maga után a helyszínen. Ezek a nyomok egy energia „felvételt” hoznak létre, mely hasonló a szalagra felvett képhez, és mindig újra játszódik, ismételve a jelenetet. Mintha egy videofelvételt néznénk, nem tudunk kapcsolatba lépni a rajta szereplő emberekkel, ez csak egy lenyomata annak a pillanatnak, mely rögzítve lett, és meg lehet nézni, lehet érezni. Ez a történelem egy kis darabkája, ami abban a pillanatban el lett kapva.

Emiatt nem tudtam beszélni az úriemberrel, hogy megkérdezzem, hogy hívják, és mit tartalmaz a levél. Csak megfigyelőként vehettem benne részt. Mint médium és paranormális kutató, sokfajta kísérteties és paranormális jelenséget láttam már évek óta. A Beekman Arms kísértete barátságos, nagyon jól éreztem magam a fogadóban, és remélem, még visszatérek oda. Biztos vagyok benne, hogy ha sok időt töltök a Beekman Fogadó és a falu felfedezésével, több kísértethistóriát fogok megtudni, amit megoszthatok az olvasókkal.