Pocahontas igaz története

A mese helyszíne Virginia, ahol harminc törzs felett uralkodik Wahunsonacock, akit az angolok csak „powhatan főnök"-nek neveztek. Egyik leánya, vagyis a főhősnőnk 1595 körül született és eredetileg a Matoaka nevet kapta. Később aggatták rá a Pocahontas becenevet, ami „játékos kedvű"-t és „legkedvesebb leányom"-at jelenti. Mindemellett később az angolok valamiért hercegnői titulussal ruházták fel, ámde az édesanyja valószínűleg egy egyszerű asszony volt, akit az indián szokások szerint a lány születése után visszaküldtek falujába.

Aztán eljött 1607, amikor is az Észak-Amerika gyarmatosítására törekvő britek partra szálltak a kontinensen, és megalapították Jamestown-t. Utána következett az I. Erzsébet tiszteletére alapított Virginia. Csakhogy ennek a városnak a benépesítése kissé nehézkes volt, a szélsőséges időjárás és az éhínség miatt. Arról nem beszélve, hogy rettegtek az indián törzsek támadásaitól.

Ekkor John Smith kapitány a kezébe vette boldogulásuk kulcsát és felderítő útra indult a szárazföld belsejébe. Kapásból a powhatan főnök fogságába kerültek, aki az összes angolt lemészároltatta, ám Smith életét valamilyen oknál fogva mégis megkímélte. Mindez 1607 decemberében történt.

A kapitány későbbi beszámolója szerint az akkor még csak tizenkét éves Pocahontas mentette meg őt a haláltól, méghozzá saját testét használva fel élőpajzsnak. Persze sokan hiszik azt, hogy ezt szerelemből tette, de a kutatók nem találtak erre bizonyítékot. Nem mintha a szerelemhez bizonyíték kellene...

Mindenestre a powhatan főnök visszaküldte Smith kapitányt Jamestownba. Hamarosan az európaiak és az indiánok elkezdtek egymással megbarátkozni, így sikerült a gyarmatosítóknak életben maradniuk a terepen. Persze mindebben Pocahontasnak is nagy szerepe volt.

De sajnos ez a virágzó kapcsolat szinte azonnal megromlott, mikor Smith súlyosan megsebesült és visszatért Angliába. Olyannyira, hogy 1610-ben háború tört ki a powhatan főnök népe és a telepesek között. Így történhetett, hogy 1613-ban az angolok túszul ejtették Pocahontast és idővel rajta keresztül próbáltak meg békét kicsiholni az indiánok részéről. Az általuk ráhúzott titulus szerint, hercegnőként is bántak vele mindvégig, semmiben sem szenvedett hiányt, a fogságban megtanult angolul és felvette a keresztény hitet. Az új keresztény neve pedig Rebeka lett. Nem sokra rá egy férjet is kapott, ugyanis Virginia kormányzója többek között abban is látta a béke kulcsát, ha összeházasítja a két népcsoportból származó párt. Így lett John Rolfe a dohányültetvényes 1614. április 5-én férje a körülbelül 19 esztendős Pocahontasnak. 1615-ben már érkezett is a kisfiúk, Thomas.

Ez a különös házasság pedig jót tett I. Jakab terveinek és a birodalma számára is. A sikeres frigy volt az előmenetele annak, hogy az észak-amerikai indiánok keresztény hitre tértek. Úgyhogy mikor Rolfe és családja a következő évben Angliába utaztak, a főúrak nagy szeretettel fogadták Pocahontast. I. Jakab még az udvarába, a Whitehallba is meghívta a fiatal őt és egy időre Middlesexben telepedtek le. Aztán 1617 márciusában John Rolfe úgy döntött, visszatér az Újvilágba. De sajnos induláskor rejtélyes betegség fertőzte meg Pocahontast, aki a Temze partján, Gravesendben hunyt el mosómedve és kutya nélkül.

John Rolfe később egyedül tért vissza Amerikába, ahol Pocahontas halálát követően kiújult az ellenségeskedés a két nép között. Végül 1622-ben meghalt a háborúban. Ezt követően Thomas Rolfe is hazatért az Újvilágba, ahol a gyarmatok megbecsült polgára lett. Leszármazottai között olyan hírességeket találhatunk, mint Percival Lowell csillagász, vagy Nancy Reagan first lady.

A szép mese és a valóság pedig arról tanúskodik, hogy két eltérő népcsoport is élhet egymás mellett békén és szeretetben, különösen ott, ahol van szerelem, amely minden akadályt és különbséget legyőz. Vége.